Van, amit nem vehet el senki
„Te vagy az oltalmam, megóvsz a bajtól, körülveszel a szabadulás örömével.”
Sok dolgot elvett tőlünk ez az év, vagy konkrétabban a koronavírus.
Sokaknak kellett idejekorán búcsúzni szeretteiktől, és az űr akkor is űr marad,
ha valaki hisz Istenben. A fájdalom fájdalom marad akkor is, ha reményünk van a
feltámadásban.
Sokan veszítették el munkahelyüket a járvány következtében, csúsznak
egyre lejjebb a szegénységben, és egyre kilátástalanabbá válik a talpraállás.
Sokan dolgoznak most a frontvonalon megfeszített tempóban, emberhez méltatlan
körülmények között is, és közben alig vagy egyáltalán nem kapnak megbecsülést.
Gyermekek kényszerülnek otthontanulásra, olyanok is, akiknek
az iskola valamennyire menedéket nyújtott az otthon történő bántalmazásokkal
szemben. Szülők, apák és anyák, egyedülállóként vagy párban gyűrik a
mindennapok küzdelmeit, miközben egyszemélyben próbálnak mindenek is lenni, a
pihenés, lelassulás, feltöltődés gondolatát is elfelejtették már.
A sort pedig mindenki folytathatja tovább magában, hogy mitől
fosztott meg minket ez az év, a járvány.
De van, amit nem képes elvenni tőlünk: a közeledő ünnep lényegét.
Ma, ahogy fellobban a negyedik gyertya, a szeretet lángja, kapaszkodj abba, mit
is jelent az adventi időszak, a várakozás, karácsony ünnepe valójában!
Hogy itt van Isten köztünk! Hogy itt a szabadulás ideje.
Isten Fia emberré lett, hogy megmentsen minket a bűn hatalmából, hogy elvegye
lázadásunk következményét, az örök halált. Eljött, hogy örömhírt hirdessen a
szegényeknek, szabadulást a foglyoknak, megnyissa a vakok szemeit, és szabadon
bocsássa a szétzúzott szívűeket. (Lukács 4:18-19)
Eljött, hogy életet adjon nekünk a biztos pusztulás helyébe.
Megszületett, és megélt egy emberlétet értünk, hogy bemutassa nekünk, milyen is
Isten valójában. Hogy többé ne meneküljünk előle, ne harcoljunk vele és ne
rettegjünk tőle, hanem elfogadjuk felénk nyújtott kegyelmét, és megbékélve azok
lehessünk, akiknek Ő megalkotott minket: az Ő képmásai.
Eljött, hogy hazavezessen minket az Atyához, eljött, hogy
begyógyítsa sebeinket, és újra egésszé, teljessé tegyen minket, az életünket. Eljött,
hogy végre megtapasztaljuk, milyen az, amikor valaki feltétel nélkül szeret és
elfogad minket. Eljött, hogy megismerhessük Istent igazán és rajta keresztül
önmagunkat is. Hogy kik is vagyunk valójában? Az Ő gyermekei.
Ez az év más volt. Ez az ünnep más lesz, mint az előzőek, de te
őrizd meg a lényeget! Mert Krisztust nem veheti el tőled senki.
