Van, amit nem vehet el senki


„Te vagy az oltalmam, megóvsz a bajtól, körülveszel a szabadulás örömével.”

Zsoltárok könyve 32:7

Sok dolgot elvett tőlünk ez az év, vagy konkrétabban a koronavírus. Sokaknak kellett idejekorán búcsúzni szeretteiktől, és az űr akkor is űr marad, ha valaki hisz Istenben. A fájdalom fájdalom marad akkor is, ha reményünk van a feltámadásban.

Sokan veszítették el munkahelyüket a járvány következtében, csúsznak egyre lejjebb a szegénységben, és egyre kilátástalanabbá válik a talpraállás. Sokan dolgoznak most a frontvonalon megfeszített tempóban, emberhez méltatlan körülmények között is, és közben alig vagy egyáltalán nem kapnak megbecsülést.

Gyermekek kényszerülnek otthontanulásra, olyanok is, akiknek az iskola valamennyire menedéket nyújtott az otthon történő bántalmazásokkal szemben. Szülők, apák és anyák, egyedülállóként vagy párban gyűrik a mindennapok küzdelmeit, miközben egyszemélyben próbálnak mindenek is lenni, a pihenés, lelassulás, feltöltődés gondolatát is elfelejtették már.

A sort pedig mindenki folytathatja tovább magában, hogy mitől fosztott meg minket ez az év, a járvány.

De van, amit nem képes elvenni tőlünk: a közeledő ünnep lényegét. Ma, ahogy fellobban a negyedik gyertya, a szeretet lángja, kapaszkodj abba, mit is jelent az adventi időszak, a várakozás, karácsony ünnepe valójában!

Hogy itt van Isten köztünk! Hogy itt a szabadulás ideje. Isten Fia emberré lett, hogy megmentsen minket a bűn hatalmából, hogy elvegye lázadásunk következményét, az örök halált. Eljött, hogy örömhírt hirdessen a szegényeknek, szabadulást a foglyoknak, megnyissa a vakok szemeit, és szabadon bocsássa a szétzúzott szívűeket. (Lukács 4:18-19)

Eljött, hogy életet adjon nekünk a biztos pusztulás helyébe. Megszületett, és megélt egy emberlétet értünk, hogy bemutassa nekünk, milyen is Isten valójában. Hogy többé ne meneküljünk előle, ne harcoljunk vele és ne rettegjünk tőle, hanem elfogadjuk felénk nyújtott kegyelmét, és megbékélve azok lehessünk, akiknek Ő megalkotott minket: az Ő képmásai.

Eljött, hogy hazavezessen minket az Atyához, eljött, hogy begyógyítsa sebeinket, és újra egésszé, teljessé tegyen minket, az életünket. Eljött, hogy végre megtapasztaljuk, milyen az, amikor valaki feltétel nélkül szeret és elfogad minket. Eljött, hogy megismerhessük Istent igazán és rajta keresztül önmagunkat is. Hogy kik is vagyunk valójában? Az Ő gyermekei.

Ez az év más volt. Ez az ünnep más lesz, mint az előzőek, de te őrizd meg a lényeget! Mert Krisztust nem veheti el tőled senki.