Mézédes
„Lépes méz a kedves beszéd: édes a léleknek és gyógyulás a testnek.”
Annyira tetszik ez a hasonlat, amit Bölcs Salamon használ
ebben az igében, egyszerűen tökéletes. Hiszen manapság is milyen természetes
gyógymódot ajánl a legtöbb ember abban az esetben, ha valakinek fáj a torka? (A
sósvizes gargalizáláson kívül…) Egyél mézet! Igyál mézes teát! Mert a méz
nemcsak finom, édes és ihatóvá varázsol minden gyógyteát, hanem természetes
immunerősítő, baktériumölő és gyulladásgátló. A méz gyógyít. Akárcsak a kedves
beszéd, ami jólesik a lelkünknek, és gyógyítja sebeinket.
Közel egy éve az egyik gyülekezetem lelkigondozó csoportjába
meghívtam egy hölgyet, aki veszteségek feldolgozásában kíséri a hozzá
fordulókat, hogy tartson a csapatnak egy előadást a gyászról, veszteségekről.
Rendkívül érzékeny téma, és valljuk be őszintén, egy kicsit megfoghatatlan. Mert
van, hogy nehéz megtalálni a megfelelő szavakat, amikor egy ismerősünk,
barátunk elveszíti szeretettét, esetlennek érezzük magunkat, tehetetlennek,
pedig olyan szívesen segítenénk, annyira szeretnénk könnyíteni a fájdalmát. Így
a nagy igyekezetben előfordul, hogy olyat is mondunk, ami csak ront a helyzeten,
sebeket okozunk a gyógyítás helyett.
Az általam említett hölgy előadása pont ebben adott
iránymutatást, hogy jobban megértsük, mi a gyász, mi a veszteség, hogy ez egy
teljesen természetes folyamat, mi az, amit végképp ne mondjunk, és mi az, amivel
ilyenkor segíthetünk.
Már maga az előadás hallgatása felszabadító volt. Nemcsak
amit mondott a terapeuta, hanem ahogy mondta. Amikor pedig a személyes
tapasztalatainkat kérdezte, olyan tapintattal, őszinte kedvességgel, elfogadással
és együttérzéssel fordult hozzánk, hogy hiába ez „csak” egy előadás volt, mégis
megtapasztalhattuk, milyen is az, amikor valaki kísér minket a veszteségekkel
való megküzdésben. „Lépes méz a kedves beszéd: édes a léleknek és gyógyulás a
testnek.”
Ebben az igében arra hív ma reggel bennünket Isten, hogy
kövessük ezt az utat! Legyünk kedvesek egymáshoz, együttérzők, elfogadók,
tükrözze ezt a mi beszédünk is! Hisz annyi sebet lehet ejteni egy-egy jól
irányzott beszólással, annyi fájdalmat okozhatunk egymásnak egy-egy cifra
kommenttel, amit dühösen, elhamarkodottan, vagy éppen jól átgondoltan írunk.
Annyi könny hullt már ezek miatt. Legyen ez másként!
Engedjük közel magunkhoz Isten elfogadó, átformáló
szeretetét, hallgassuk a Biblián keresztül, ahogy Ő szól hozzánk, és beszéljünk
mi is így egymással! Legyünk kedvesek, beszédünk gyógyítson, ne ejtsen sebeket!
