reggeli dicséret

Közel van már Isten országa „És gyógyítsátok a betegeket, a kik ott lesznek, és mondjátok nékik: Elközelített hozzátok az Isten országa.” Lukács evangéliuma 10. fejezet 9. vers Többször hallottam már, hogy milyen jó és milyen könnyű volt az első tanítványoknak, hiszen nemcsak, hogy hallhatták Jézus tanítását, hogy láthatták Őt, de Vele együtt ébredhettek, együtt reggelizhettek, érezhették egy fárasztó gyaloglás után a ’jézusi’ izzadságszagot, bármikor megérinthették a bőrét, vagy legalább a ruhájának a szegélyét… Azt hiszem, nem vagyok egyedül azzal a vágyammal, hogy szeretnék Jézussal én is ilyen módon találkozni. A mai reggeli szöveg ennek a fizikai közelségnek a valóságáról is beszél. A szövegben elközelítettnek fordított görög kifejezés (éggiken), szó szerint úgy hangzik; közel jött, itt van. Az evangéliumok tanúsága abban áll, hogy az Örökkévaló Isten, Jézus személyében közel jött hozzánk, formailag teljesen olyanná lett, mint mi. Így teljesedett a próféta szava: „íme a szűz fogam...

Áldás?! "Ellenben az Urat, a Krisztust tartsátok szentnek szívetekben, és legyetek készen mindenkor számot adni mindenkinek, aki számon kéri tőletek a bennetek élő reménységet." Péter első levele 3, 15 A Kisázsiában élő, főleg pogányokból kereszténnyé lett gyülekezeti tagok súlyos problémák elé néztek. Szenvedéseik abból adódtak, hogy a gyülekezetek tagjai új életet kezdtek Krisztusban: környezetük pogány hitét és erkölcseit elhagyták, szórakozásaikban, a bálványimádásban és a kicsapongásokban többé nem vettek részt. Emiatt rágalmazták, gúnyolták, és képtelen vádakkal illették őket. Ártatlanul szenvedtek az igazságért. Ezek következtében megingott Istenbe vetett hitük. Amikor kereszténnyé lettek, azt remélték, hogy sorsuk minden tekintetben jobbra fordul, mert Isten megerősíti őket. Reménységükben csalódtak; a keresztény rabszolgák éppúgy szenvedtek uraiktól, mint pogány társaik, a vegyes házasságban élő keresztények és pogány házastársak, továbbá a gyülekezet tagjai és a kí...

Rendületlen bizalom az Úrban „Várom az Urat, várja a lelkem, és bízom ígéretében.” (Zsoltárok könyve 130:5) Az utóbbi időben egyre gyakrabban teszem fel nagy sóhajjal kísérve a kérdést: „Mikor megyünk már a mennybe?” Sóhajtozik a világ, sóhajtoznak a hívők és hitetlenek. Várjuk a csodát, a szabadulást. Testi, lelki gyötrelmeink fokozódnak, a körülöttünk lévő világ egyre veszélyesebb és kiszámíthatatlanabb. Válságok, próbálkozások, megszorítások és talán valamiféle reménykedés, hogy „majd csak lesz valahogy.” Teljesedni látszanak Jézus azon szavai is, hogy miszerint a gonoszság megsokasodásával egyenes arányban hűl le a szeretet. Bennünk. Nincs kétségem, hogy a legtöbben őszintén elmondhatjuk a Zsoltáros fenti szavait: „Várom az Urat, Várja a lelkem, és bízom ígéretében.” Milyen mély vágyakozás érezhető ebben a mondatban! De mire várunk mi igazán? Békére, nyugalomra, biztonságra? Fájdalom- és szenvedésmentes életre? Tényleg jó lenne ezeket megtapasztalni. Valamit azért jól meg kell fo...

Isten adja az áldást „Azért az sem valaki, aki plántál, és az sem, aki öntöz, hanem csak a növekedést adó Isten” 1Korintus 3:7 Elromlott a laptopom. A gyanú szerint túlmelegedés okozta a bajt, így nekiláttam, hogy kitisztítsam a gépet . „Nem lehet ez olyan nehéz!” - gondoltam. Hamar meg is találtam a szétszerelési útmutatót. Hátra kell hajtani az LCD panelt, kipattintani a bekapcsoló gomb panelját, kihúzni a gomb kábelét. Ezután következett a billentyűzet és a hűtőlemez eltávolítása, majd kicsavaroztam a processzor hűtőrekeszének csavarjait. Sajnos a processzor is jött a fedéllel együtt, de sebaj, így is sikeresen kitisztítottam a hűtőtestet. Ezután jött a visszaszerelés: csavarok, hűtőlemez, billentyűzet, kábel, gomb, panel, LCD. Megelégedve a sikeres munkával megnyomtam a bekapcsoló gombot. Semmi sem történt. Újra próbálkoztam, kicsit erősebben: újra semmi. Ekkor megpillantottam a processzort az asztalomon... Lényeg a lényeg! Mit ér egy komputer processzor nélkül, mit ér egy autó mot...

Alkalmas és alkalmatlan időben „Hirdesd az igét, állj elő vele alkalmatos, alkalmatlan időben, ints, feddj, buzdíts teljes béketűréssel és tanítással.” 2 Timótheus 4:2 Ezt az igét olvasva szembe jutnak Pál apostol szavai a korinthusi első levélből: „Mert minekutána az Isten bölcsességében nem ismerte meg a világ a bölcsesség által az Istent, tetszék az Istennek, hogy az igehirdetés bolondsága által tartsa meg a hívőket.” (1Korinthus 1:21). Milyen érdekes, hogy az igehirdetés cselekményét – amit mi Isten üzenetének tekintünk – az apostol bolondságnak nevezi. Sajnos ma is sok ember előtt bolondság, értéktelen a hirdetett ige. Isten mégis ezen az úton tervezte megszólítani a bűnben élő embereket (lásd: 1Korinthus 1:18). Timótheus, Pál apostol fiatal munkatársa volt, aki azt a feladatot kapta kiképzőjétől, hogy rendszeresen az igével kellesse magát az emberek előtt. A felszólítás világos és határozott, nem lehet félreérteni: „hirdesd az igét!”. Pál apostol nagyon jól tudta, hogy az Isten i...

Az őrök öröme „Halld, őrállóid hangosan kiáltanak, együtt ujjonganak, mert saját szemükkel látják, hogy visszatér az ÚR a Sionra.” Ésaiás próféta könyve 52:8 Hallható, saját szemünkkel látható öröm lesz az a nap, amikor visszatér az Úr a Sionra. Végre visszaveszi kétszeresen is jogos tulajdonát: a teremtés és a megváltás jogán is a saját birtokát. Az Univerzum második legnagyobb eseménye lesz az, amikor Jézus nagy hatalommal és dicsőséggel visszatér a Földre. Miért csak a második legnagyobb esemény ez? Mert a leghatalmasabb esemény mégiscsak az, amikor Jézus meghalt a kereszten, amikor a világegyetem Alkotóját egy ember által ácsolt keresztre feszítették, miután gonosz emberek a legkegyetlenebb kínzásokban részesítették. Ennél nagyobb eseményt nem tud senki sem elképzelni, sem bemutatni. A legérthetetlenebb és legcsodálatosabb esemény az üdvösség történetében, amikor Isten Fia, a Názáreti Jézus Krisztus a második halálba ment az emberi nemzetség minden egyes bűne miatt. Ezen az alapon ...

Az Istenbe vetett bizalom áldása „És reggel felkészülvén, kimenének a Tékoa pusztájára; és mikor kiindulnának onnan, megálla Jósafát, és monda: Halljátok meg szómat, Júda és Jeruzsálemben lakozók! Bízzatok az Úrban a ti Istentekben, és megerősíttettek; bízzatok az ő prófétáiban, és szerencsések lesztek!” /Krónikák második könyve 20. fejezet 20 vers/ Jósafát, Júda negyedik királya volt. 25 évesen lépett trónra és 25 évig uralkodott. Legnagyobb érdeme, hogy az ország kettészakadása óta folyó háborút megszüntette (1Kir.22:45) A Szentírás úgy nyilatkozik róla: „Azt tette, amit helyesnek tart az Úr.” (1Kir.22:43b) Ez a fejezet a moábiták és az ammoniták ellen vívott győztes harcot beszéli el. Különös tanulság lehet, hogy Jósafát a csata előtt nem a haditervről, nem a győzelemhez vezető stratégiáról beszél katonáinak, hanem az Istenbe vetett hitről és bizalomról, és ez a harc azért lesz olyan különleges, mert nem az erő és nem fegyver vívja, hanem Isten Lelke. De felmerül a kérdés; vajon k...