Közel van már Isten országa
„És gyógyítsátok a betegeket, a kik ott lesznek, és mondjátok nékik: Elközelített hozzátok az Isten országa.”
„És gyógyítsátok a betegeket, a kik ott lesznek, és mondjátok nékik: Elközelített hozzátok az Isten országa.”
Lukács evangéliuma 10. fejezet 9. vers
Többször hallottam már, hogy milyen jó és milyen könnyű volt az első tanítványoknak, hiszen nemcsak, hogy hallhatták Jézus tanítását, hogy láthatták Őt, de Vele együtt ébredhettek, együtt reggelizhettek, érezhették egy fárasztó gyaloglás után a ’jézusi’ izzadságszagot, bármikor megérinthették a bőrét, vagy legalább a ruhájának a szegélyét…
Azt hiszem, nem vagyok egyedül azzal a vágyammal, hogy szeretnék Jézussal én is ilyen módon találkozni.
A mai reggeli szöveg ennek a fizikai közelségnek a valóságáról is beszél. A szövegben elközelítettnek fordított görög kifejezés (éggiken), szó szerint úgy hangzik; közel jött, itt van. Az evangéliumok tanúsága abban áll, hogy az Örökkévaló Isten, Jézus személyében közel jött hozzánk, formailag teljesen olyanná lett, mint mi. Így teljesedett a próféta szava: „íme a szűz fogam méhében és szül fiút és nevezi nevét Immánuelnek” (Ézs.7:14), ami azt jelenti; velünk az Isten.
Valóban fontos a reménység, hogy nemsokára Jézussal fizikailag is kapcsolatba kerülhetünk, hogy megtapinthatjuk reszkető kézzel sebhelyes tenyerét, oldalát, hogy átölelhetjük. Ám, ha jobban szemügyre vesszük a fenti szöveget meg kell látnunk, hogy itt elsősorban nem a fizikai közelség gondolata kerül előtérbe, hanem egy szellemi, egy benső közelség. Jézus maga nem járta be az összes települést, mégis a hetven tanítványt ezzel az üzenettel küldte el. Ezt nem azért tette, hogy ezáltal fizikailag magához hívja az embereket, hanem hogy lelkileg közel kerüljön hozzájuk.
Tudjuk azt is, hogy Jézus fizikai jelenléte nem garantálta, hogy aki megérintette Őt az rögtön elfogadta, aki látta az azonnal hívővé vált. Sokan látták, hallották, tapinthatták, mégis iszonyú távol voltak Tőle. Ugyanígy van ez ma is, akár Hozzá, akár az egymáshoz való távolságot tekintjük, amikor társasházakban, panellakásokban egymás szuszogását hallva közelebb vagyunk egymáshoz, mint a történelem folyamán bármikor és mégis milyen távol.
Azzal, hogy Jézus akkor a hetven tanítványon keresztül szeretett volna közel kerülni az emberekhez, tudatosítja bennem, hogy ma rajtam keresztül akar családom, barátaim, embertársaim közelébe kerülni, hogy én magam is igazán közel lehessem Hozzá. Mert a hetvenet nem a templomokba küldte imádkozni, nem a tudósokhoz tanulni, nem a gazdagokhoz pénzt kéregetni, hanem azokhoz, akikben igazán él a vágy az emberi/isteni közelségre, érintésre, a betegekhez, akiket lelki vagy testi betegség tart fogva.
Hiszed, hogy Isten Országa valóságosan el fog jönni? Hiszed, hogy akkor minden távolság meg fog szűnni? Hiszed, hogy ott azok közelében lehetsz, akiktől a sír pillanatnyilag elválasztott?
Vágysz Jézust megérinteni?
Ne mondj semmit!
A választ úgyis megadja az, hogy mennyire hagyod Őt ma, rajtad keresztül a ma betegeihez, másokhoz közel kerülni.
