Jó lesz ez így is!?

Aki munkájában hanyag, az testvére annak, aki tönkretesz.

Példabeszédek18:9

Erről a bölcsmondásról két történet jutott az eszembe.

Nemrég beszélgettem egy villanyszerelő ismerősömmel, egy, a nyolcvanas években épült ház villanyvezetékeinek cseréje kapcsán. A házban a biztosítékok közt volt olyan, amelyik rendszeresen forrósodott, a falban lévő csatlakozások közt volt olyan, amelyik időnként zizegő hangot adott, és volt olyan konnektor, amelyik nem működött. Elmondta, hogy abban az időben gyakran megtörtént, hogy építkezéseken haveri, ismerősi alapon kérték meg a szerelőket az ilyen szakmunkákra, és sokan trehány munkát végeztek. Rosszabb esetekben ezekből tűz is lett, de ha nem, akkor is, mostanára nagyon sok ilyen házban ki kellett cserélni a vezetékeket. A hanyag munkával sok kárt okoztak az emberek egymásnak.

Nem szándékosan tettek rosszat, de nem tették szándékosan a jót. "Jó lesz ez így is!" - gondolták.

Egy régi tanárom mesélte egy fiatalkori tapasztalatát. Meglátogatott egy ismerős szabót, aki beszélgetés közben egy zakó zsebének a hajtókájára a bélést varrta. Valami miatt megugrott a varrógépben az anyag, és a varrás ferdére sikerült. A bácsi megcsóválta a fejét, elővette a bontótűt és elkezdte óvatosan felfejteni a varrást. A tanárom megkérdezte tőle: „Ugyan miért bontja fel, hiszen azt ott senki sem látja?” A szabó megrökönyödve válaszolt: „Na látod, fiam, ezért áll így ez a világ, mert mindenki így gondolja: azt ott senki se látja! De én úgy dolgozom, mintha minden ruhát az Úr Jézusnak varrnék.”

Ellentétben az első történet villanyszerelőivel, ez az ember lelkiismeretesen dolgozott, és a véletlenül rosszul sikerült munkát kijavította. Szándékosan végzett jó munkát. Neki nem volt "jó így is".

Szerinted melyik hozzáállás a helyes? Mi lenne, ha Isten nem a legtöbbet - Jézust - adta volna, hanem így gondolkodott volna: "Jó lesz ez így is!"?

Te hogy szoktad végezni a dolgaidat? „Aki munkájában hanyag, az testvére annak, aki tönkretesz.”