Alkalmas és alkalmatlan időben
„Hirdesd az igét, állj elő vele alkalmatos, alkalmatlan időben,
ints, feddj, buzdíts teljes béketűréssel és tanítással.”
ints, feddj, buzdíts teljes béketűréssel és tanítással.”
2 Timótheus 4:2
Ezt az igét olvasva szembe jutnak Pál apostol szavai a korinthusi első levélből: „Mert minekutána az Isten bölcsességében nem ismerte meg a világ a bölcsesség által az Istent, tetszék az Istennek, hogy az igehirdetés bolondsága által tartsa meg a hívőket.” (1Korinthus 1:21). Milyen érdekes, hogy az igehirdetés cselekményét – amit mi Isten üzenetének tekintünk – az apostol bolondságnak nevezi. Sajnos ma is sok ember előtt bolondság, értéktelen a hirdetett ige. Isten mégis ezen az úton tervezte megszólítani a bűnben élő embereket (lásd: 1Korinthus 1:18).
Timótheus, Pál apostol fiatal munkatársa volt, aki azt a feladatot kapta kiképzőjétől, hogy rendszeresen az igével kellesse magát az emberek előtt. A felszólítás világos és határozott, nem lehet félreérteni: „hirdesd az igét!”. Pál apostol nagyon jól tudta, hogy az Isten igéjére nagy szüksége van ennek a világnak. Ez ugyanis a Mindenható Isten megismerésének egyik fontos csatornája.
Ma, amikor sok vallás, sok egyház, templom, és gyülekezet létezik, az Isten igéje mégis ismeretlen sokak előtt. Mindannyiunk kiváltsága és feladata, hogy az igével kellessük magunkat embertársaink előtt, hiszen mindannyian a királyi papság részei vagyunk (1Péter 2:9). Lelki ajándékainknak megfelelően az örömhír továbbadása mindannyiunk feladata.
A szövegben az is áll, hogy akár alkalmas, akár alkalmatlan az idő, az igével elő kell állni. Ez azt jelenti, hogy nem emberi mérlegelésnek kell eldöntenie, hogy mikor hirdessük Isten országának az evangéliumát. Mintha Pál azt mondaná, hogy csak emberi szempontból van alkalmatlan idő az igehirdetésre, de Isten előtt ilyen alkalmatlan idő nem létezik. Isten igéjének ugyanis minden emberi élethelyzetre van tanítása, tanácsa, feddése, intése, de buzdítása, bátorítása is. Nincs már vissza annyi idő Jézus visszajöveteléig, hogy ráérnénk az alkalmak között válogatni.
A feddés és intés a bűnök leleplezésének népszerűtlen feladata, de a vigasztalás és bátorítás sok erőt kívánó feladata is ránk vár, akik Isten igéjét ismerjük, és a kezünkben tartjuk. Mindezt nem akármilyen lelkülettel, hanem hosszútűréssel, mások iránti elfogadással, megértéssel, empátiával kell tennünk, úgy, hogy közben az Úr tanításaihoz hűek maradunk.
Isten segítsen, hogy ma is legyen alkalom az Ige hirdetésére, akár alkalmas, akár alkalmatlan számunkra az idő! Az Úr adja meg ennek a szolgálatnak az örömét a szívünkbe.
