Remény a bajban
De én az Urat várom, szabadító Istenemben reménykedem: meg is fog hallgatni Istenem! Ne örülj bajomnak, ellenségem, mert ha elestem is, fölkelek, ha sötétségben lakom is, az Úr az én világosságom.
Mikeás próféta könyve 7. fejezet 7-8. versei
Móreset városa, Jeruzsálemtől délnyugatra a filiszteus határ közelében a Krisztus előtti 8. század végén. Mikeás a próféta mindenképpen szomorú, de nem elkeseredett. Csalódott saját népében, úgy érzi mindenki rossz irányba tart. A testvérnép, Izrael morális összeomlása, bálványokhoz fordulása, a szegények kizsákmányolása Isten elfordulásához vezetett és Asszíria elpusztíthatta a hajdan virágzó, északi országrészt. Júda, magára maradt az Asszír fenyegetéssel és sajnos az északiak elhajlásai megfertőzték az ő országát, annak lakóit is. A kiáltás, a szabadító Isten várása arra is utal, hogy emberi segítségre nem számíthat, csak az Úr kegyelmére. Kortársai, királyok és urak rossz példát követnek és Isten tudatja a prófétával, mi vár majd rájuk. Tudjuk, Babilon valóra is váltja szörnyű módon ezt a büntetést. Az ige hirdetője azonban figyelmezteti ellenségeit: Ne örüljetek, mert bár azt hiszitek, hogy Asszíria Istent is legyőzte, ez nem így van. Isten gyermekei letérhettek a helyes útról és ezért el is nyerték büntetésüket, de ennek ellenére az Úr nem feledkezik el róluk. Világossága majd kiűzi a bennük lakozó sötétséget, felkelnek újra és Istenük meghallgatja őket.