Az Istenbe vetett bizalom áldása
„És reggel felkészülvén, kimenének a Tékoa pusztájára; és mikor kiindulnának onnan, megálla Jósafát, és monda: Halljátok meg szómat, Júda és Jeruzsálemben lakozók! Bízzatok az Úrban a ti Istentekben, és megerősíttettek; bízzatok az ő prófétáiban, és szerencsések lesztek!”
/Krónikák második könyve 20. fejezet 20 vers/
Jósafát, Júda negyedik királya volt. 25 évesen lépett trónra és 25 évig uralkodott. Legnagyobb érdeme, hogy az ország kettészakadása óta folyó háborút megszüntette (1Kir.22:45) A Szentírás úgy nyilatkozik róla: „Azt tette, amit helyesnek tart az Úr.” (1Kir.22:43b)
Ez a fejezet a moábiták és az ammoniták ellen vívott győztes harcot beszéli el. Különös tanulság lehet, hogy Jósafát a csata előtt nem a haditervről, nem a győzelemhez vezető stratégiáról beszél katonáinak, hanem az Istenbe vetett hitről és bizalomról, és ez a harc azért lesz olyan különleges, mert nem az erő és nem fegyver vívja, hanem Isten Lelke.
De felmerül a kérdés; vajon kinek lenne bizalma egy olyan hadvezérben, aki a döntő ütközet előtt kard és alaki képzés helyett, lelki dolgokról beszél és imára hív. Sokszor a gyülekezetben hallani hangokat, hogy nem Jézusról, nem az evangéliumról kellene szólni, hanem gyakorlati témákról.
Tenni akarunk, csinálni valamit, ami önmagában nem bűn, viszont Isten vezetése nélkül hiábavaló erőlködés. Küzdünk a bűn ellen a magunk módján elképzelt önmegváltási képlet alapján, mely eleve kudarcra van ítélve. Tudjuk, de nem hisszük el, hogy a bennünk lakozó rossz nem győzhető le másképp, „csupán könyörgéssel és bőjtöléssel.” (Mk.9:29)
A hit és a siker egyenes arányban állnak egymással. Ám sohasem felejthetjük el, hogy a Biblia nem a földi sikerek elérését tekinti célnak. A sikeresség, vagy más néven a szerencsés élet nem az életkörülményekben (gazdagság, egészség, hírnév…) nyilvánul meg, hanem a körülményekhez való viszonyunkban. Hiszen a hit épp azáltal emel ki a pillanatnyi nehézségből, hogy a következő pillanatot láttatja velünk.
A hit nem láthatatlan filozófia. Az igazi hit cselekedetekben mutatkozik meg. Ha valóban hisszük, hogy Jézus nemsokára megjelenik, és magához vesz bennünket, az meg fog látszani az Istennel és embertársainkkal való kapcsolatainkban. Jézus tehát nem véletlenül hívja fel figyelmünket arra, hogy „az embernek Fia mikor eljő, avagy talál-é hitet e földön?” (Luk. 18:8)
Ne feledjük Jézus ma bennünk keresi a hitet, olyan hitet, amely a mindvégig kitart, és éppen emiatt nyeri el jutalmát; az örök életet.
