Isten szabadítása
„Kinyújtotta szent karját az Úr minden nép szeme láttára. Meglátják majd az
egész föld határán Istenünk szabadítását.”
Ha valaki a Biblia első lapjaitól eljut az Ézsaiás könyvének olvasásáig,
akkor talán joggal kérdezheti: miért menti meg Isten újra és újra a bajból az
általa kiválasztott népet. Elhívta őket, hogy az igaz Isten képviselői legyenek
egy sokistenhívő, bálványimádó, erkölcstelen világban. Ideig-óráig ez még
működött is - a környező népek között híre ment az izraeliták győzelmeinek és
gyarapodásának. Sokan ezt Istenük hatalmának tulajdonították, ami valóban így
is volt, mert egyetlen győzelmük sem az emberi erőnek volt köszönhető.
Aztán sokszor Izrael szenvedte el más népek által saját hűtlenségük
büntetését. De ezek a gyötrelmek sem tartottak örökké, mert Isten határt
szabott a fogságnak, szorongattatásnak és felcsillantotta a szabadítás
reményét. A csodákkal kísért szabadulások után minden kezdődött előröl. És Isten
is kezdte előröl – újra és újra. Ez a hosszan tűrő szeretet, a isteni kegyelem,
ami nem azt nézi, hogy érdemesek vagyunk-e az Ő közbelépésére, hanem egyszerűen
a féltő szeretete nem nézheti tétlenül a bajba jutott gyermekeinek vergődését.
Még akkor sem, ha magunknak keressük a bajt.
Ez a kegyelem viszont egyszer véget ér, és elhangzik a kijelentés: „Aki gonosz, legyen gonosz ezután is, és aki
bűntől szennyes, legyen szennyes ezután is, aki pedig igaz, cselekedjék
igazságot ezután is, és aki szent, legyen szent ezután is. Íme, eljövök hamar,
velem van az én jutalmam, és megfizetek mindenkinek a cselekedete szerint.” (Jelenések könyve 22:11-12)
Tudom, hogy most az hangozna szépen, hogy Isten hamarosan eljön és
megszabadítja világunk lakóit a maguk által létrehozott problémáktól. Igen,
eljön, megszabadít a bűntől és következményeitől. De eljövetele csak azok
számára lesz szabadítás, akik egyedül Őt tartják az igazi Szabadítónak, benne
hisznek, benne bíznak, az Ő kezébe tesznek mindent. A „jöjjön el a te országod”
nem csupán egy imarészlet ezeknek az embereknek, hanem szívük vágya, hogy Isten
szabadítása és uralma minél előbb elérkezzen. Ezt az eseményt „minden szem
meglátja” (Jelenések 1:7),
minden fül meghallja, és nem néhány kiváltságos fog találkozni a Megváltóval.
A Biblia üzenetei reményt ébresztenek, ugyanakkor döntésre hívnak: ki a te
egyetlen Szabadítód? Milyen érzésekkel és odaszánással várod Őt?
