Krisztus törvénye
Törvény. Kevés olyan megosztó szó van a kereszténységben, mint ez. Van, aki szerint a törvény már elavult, ránk, akik Krisztus követői vagyunk, nem vonatkozik. Mások szerint vannak törvények, amik valóban nem nekünk íródtak, de más törvények annál inkább. Megint mások az összes törvényt egyenlő módon érvényesnek találnak, beleértve mindenféle ünnep és furcsa szokásbeli törvényeket is. Most akkor mi az igazság?
Az igazság megismeréséhez először azt kell lefektetnünk, hogy milyen törvényről is beszélünk. Nyilvánvalóan nem a Büntető Törvénykönyv paragrafusaira, sem Newton törvényeire, hiszen azok akár akarjuk, akár nem, ránk éppúgy vonatkoznak, mint mindenki másra. Amiben nem mindig értünk egyet, azok az Ószövetség szavai: egy keresztény melyik napon ünnepli az Istennel való közösséget, mit ehet és ihat, illetve hordhat-e vegyes szövésű ruhát?
Aztán hogy még bonyolódjon a kérdés, megjelent Jézus Krisztus, aki Istent valódi, kézzel fogható, füllel hallható módon mutatta be a számunkra. Ahogy ő állt a törvényhez, az sok keresztény számára felfoghatatlan. Azt mondta, ha valaki csak úgy tekint, úgy gondol a másik emberre, már elkövette az adott bűnt – még ha gondolatban is. Aztán pedig arról beszélt, hogy ez az egész gyakorlatilag nem is számít, hiszen ő mindannyiunk bűnét magára veszi a halálakor. Most akkor mi a helyzet?
Pál is ezt a kérdést feszegeti a Galata levélben, és amikor a mai igéhez ér, már megalapozta a gondolatot: a legfontosabb törvény a szeretet törvénye. A Krisztus törvénye, amit Jézus maga is tanított életében, hogy úgy szeressük a másikat, mint önmagunkat. Ennek pedig a gyakorlatban legjobban akkor tudunk eleget tenni, ha empatikusak, segítőkészek vagyunk és így “egymás terhét hordozzuk”. Innentől kezdve nem számít, hogy mit gondolunk a száz, meg száz másik törvényről – a lényeg a helyén van.
