Az egyetlen parancsolat
Az írástudó ezt mondta neki: Úgy van, Mester, helyesen
mondtad, hogy egy Isten van, és rajta kívül nincsen más; és ha szeretjük őt
teljes szívünkből, teljes elménkből és teljes erőnkből, és ha szeretjük
felebarátunkat, mint magunkat, sokkal több az minden égő- és véresáldozatnál.
Hogyan lehet szeretni azt, akit nem látsz, akivel nem tudsz
úgy beszélgetni, mint a barátaiddal, akinek a puszta létezése is kérdéseket vet
fel? Fordítsuk meg egy kicsit ezt a gondolatmenetet! Hogyan lehet szeretni
azokat, akik nem hisznek a létezésedben, vagy ha ki is mondják, hogy vagy,
teljesen félreismernek, és egy kegyetlen önkényúrnak gondolnak téged? Hogyan
lehet szeretni azokat, akik direkt szembe mennek a kéréseiddel, akik bántják a
gyermekeidet, és pusztítják azt a világot, amit te gyönyörűnek alkottál meg?
Egyik változat sem egyszerű, de Isten nem tud nem szeretni. Az
ő lénye maga a szeretet, neki ezek a kérdések nem kérdések. Ő szeret akkor is,
ha te nem hiszel a létezésében, és megmozgat minden követ a találkozásért.
Azért, hogy meglásd, milyen is ő valójában, hogy mennyire fontos vagy neki, és
milyen ajándékot készített neked.
Isten megtesz mindent aztért, hogy kapcsolódj hozzá, hogy
érezd, nem vagy egyedül a kihívásaidban, a traumáidban, megoldhatatlan
helyzeteidben.
Ez a szeretet hat rád, felemel, erőt ad és megtanít viszont
szeretni Istent és a másik embert. Elfogadásra, nyitottságra, empátiára
késztet, kedvességre, előzékenységre, megbocsátásra, bizalomra. Az élet igazi
értelmére.
Hát élj bölcsen, és szeress!