Csak így érdemes!
...és senki se a maga hasznát nézze, hanem mindenki a másokét
is.
Filippi 2:4
A fiam focizik,
hetente kétszer jár edzésre. Idén új csapattársai lettek, mert
az idősebbek másik korosztályba kerültek, és fiatalabbak jöttek
helyettük. Voltak köztük olyanok, akik – talán bizonyítani
próbáltak a nagyobbak előtt – az edzés során a meccsen minden
helyzetet maguk akartak megoldani. „Önzőztek” – ahogy a fiam mondta. Lehet, hogy ők élvezték a játékot – egy darabig, de a
többieknek elég egyhangú volt. Végül veszítettek.
Gyakran
találkozhatunk olyanokkal, akik elsősorban (vagy csak) azzal
törődnek, hogy nekik jobb legyen, és nem foglalkoznak azzal, hogy
amit tesznek, az másoknak mennyire jó vagy rossz. Önzőznek. Ők
élvezzék a játékot (az életet), a többi nem számít. Az
interneten, a tévében, a közösségi oldalakon a menők ezt
népszerűsítik. Ők tűnnek győzteseknek, pedig ők az igazi
vesztesek.
Ugyanakkor – és
én nagyon hálás vagyok ezekért az emberekért, – ismerek
olyanokat is, akiknek fontos, hogy másoknak is jó legyen.
Egyikük egy önkéntes közösség vezetője, és egyszer valaki,
aki lehet, hogy éppen rossz passzban volt, ezt kérdezte tőle:
„Miért mindig úgy akarod megoldani a helyzeteket, hogy
mindenkinek jó legyen?” Neki természetes volt ez a hozzáállás,
és úgy meglepődött a kérdésen, hogy nem is tudta, hogy mit válaszoljon.
Az embereknek ez a
két csoportja a Biblia két jól ismert szereplőjének a
viselkedését és jellemét idézi fel bennem: Sátánét, akinek az
önzés az alaptermészete, és aki emiatt mindent elveszít, és
Krisztusét, akié pedig a mások hasznának keresése. Ha az idézett
ige utáni verseket is elolvassuk, láthatjuk, hogy milyen messzire
elment ebben Jézus (5-8. versek). Ő tűnt a nagy vesztesnek, és
akkor nyert vissza mindent!
Pál azonban nem
teszi ilyen magasra a mércét, mert tudja, hogy emberek vagyunk,
ezért nem arra hív fel minket, hogy a mások javát keressük csak,
de még nem is elsősorban, a magunké elé helyezve, hanem
csak azt, hogy „a másokét is”.
Mit gondolsz: ez
megvalósítható?
