Óvás az irigységtől
„A szelíd szív a
test élete, az irigység pedig a csontok rothadása.”
Példabeszédek
könyve 14:30
Az irigységre általában nem úgy gondolunk, mint a
legsúlyosabb bűnök egyikére, de ha kicsit átgondoljuk, felismerhetjük
veszedelmes voltát. Az irigység meglepően sokszor fordul elő a Bibliában,
nemegyszer gyilkos indulattal párosulva.
A keveset emlegetett 10. parancsolat, mely a kívánság
bűnére mutat rá, szintén az emberi szív önzését ítéli el, mely a legtöbb bűn
alapja. Amikor irigykezünk mások javaira, adottságaira, lehetőségeire vagy
éppen a kapcsolataira, egyszerre vétünk Isten, az embertársunk, sőt önmagunk
ellen is.
Isten ellen azért mert hálátlanok, elégedetlenek
vagyunk. Nem vesszük észre, hogy minden az övé, és minden amink van, az Ő
ajándéka számunkra. Megszomorítjuk Istent, mert valójában őt sem szeretjük.
János apostol kimondja, hogy ha valaki gyűlöli embertársát, valójában nem
szereti Istent sem (1János 4:7-8).
Amikor irigykedünk egymásra, nem tudjuk szeretni
egymást. Valami kell, amivel nem rendelkezünk és ez akár gyilkos gyűlöletté is
fajulhat. Jézust a Biblia szerint irigységből adták Pilátus kezére, irigységből
ölették/ölték meg. Az apostolokat is ugyanilyen irigységből indíttatva üldözték
a vallási vezetők. Ijesztő, hogy mennyire eltorzulhat az ember jelleme, ha teret
enged az irigységnek.
Végül az irigységgel magunknak is ártunk. Nem tudunk
boldogok lenni, nem lesz békességünk, nem lesz üdvösségünk…
Mivel védekezhetünk ez ellen? Légy hálás, azért amid
van. Hiányosságaidat ne másokhoz mérd. Fogadd el, hogy az élet most
igazságtalan, és majd Isten ítél helyesen, ahol minden, és mindenki a helyére
kerül.
„Légy szelíd, és próbáld megérteni mások kimondhatatlan
vágyát a boldogság után, amely olykor buta kis vidámságokban jut kifejezésre.
Akkor majd magad is boldog leszel. Akkor a saját magányodban, a saját
gyengeségedben is támadnak csodálatos pillanatok, melyek kiemelnek a
mindennapok egyhangúságából. Olyan szíved lesz, mely minden embert magába zár,
mindenkit körülölel.
A szelídég lehet az egyetlen vigasz mindazok számára,
akik fáznak a mi tényszám-vezérlésű rideg társadalmunkban.” (Phil Bosmans)
