Az Úrban bízó ember
"Boldog ember az, aki az Úrba veti bizodalmát, nem igazodik a kevélyekhez és az elvetemült hazugokhoz."
Bízni valaki olyanban, akiben érdemes, kiváltságnak számít a mai világban.
Nem tudom, te hogy vagy vele, de én újra meg újra arra a következtetésre jutok, hogy a világon senkiben nem lehet bízni. Legfőképp önmagamban nem. Az emberek önzők, a saját érdeküket nézik, csak az foglalkoztatja őket, hogy hogyan lehet kibújni bizonyos feladatok, felelősségek alól, és hogyan tudják a saját érdekeiket a leginkább képviselni — akár a másik ember elnyomásával is. Tudom, hogy ez általánosítás, és egyáltalán nem azt mondom, hogy nincsenek jó emberek a világon, de azt igen, hogy “minden szentnek maga felé hajlik a keze”. És ezek közül természetesen én vagyok az első.
Ezért olyan nehéz megbízni bárkiben is. És ezért akkora kiváltság, hogy van mégis valaki, akibe lehet és érdemes is bizalmat fektetni. Dávid a 40. zsoltárban a saját tapasztalatát meséli el: amikor minden és mindenki ellene harcolt, Isten akkor is lehajolt érte, és felemelte. Az 5. vers pedig ennek a gondolatnak a csúcspontja.
“Boldog ember.” Ez a kifejezés rengetegszer felbukkan, főleg a Zsoltárok könyvében. Arról az emberről szól, aki áldott, aki különös helyzetben van, aki valóban megérezte Isten jelenlétét. Aki Istenben mer bízni, az kiválik a többi közül, mert “nem homokra épít”.
Azért fontos ez, mert le van jegyezve az alternatíva is: a kevélyekhez és az elvetemült hazugokhoz való igazodás. Mit jelent ez? Aki nem Istenben bízik, az könnyen olyanná válik, mint amiről az elején beszéltünk: akikben mi se akarunk megbízni. Akik önzőek, akik a saját zsebüket tömik.
Tehát a mai napra a tanulság így szól: ha megbízható ember akarsz lenni, helyezd a saját bizalmadat Istenbe. Mert amire tekintesz, olyanná válsz te is!
