Ember tervez...
"Ember tervez, Isten végez," szokták mondani. És akármennyire is klisének hangzik ez a mondat, valószínűleg mindannyian tapasztaltuk már ennek valóságát. Bármit is teszünk, akárhogyan is tervezzük meg egy napunkat, hetünket, évünket, egy munkafolyamatot, egy családi nyaralást, ritkán megy tökéletesen minden az elképzelés szerint.
Egyesek ezt úgy fogják fel, hogy igazán nincs is szabad akaratunk, mert bármit is teszünk, úgyis Isten elképzelései érvényesülnek. Ha így gondolkodunk, az életünk vagy egy örök küzdelem Isten, a sors, a végzet ellen, vagy csak rezignáltan beletörődünk abba, hogy nem tudunk semmin változtatni.
Én sokkal inkább szeretem úgy látni Istent, mint aki tiszteletben tartja elképzeléseinket, döntéseinket, terveinket, de mint szerető szülő, aki bölcsebb, tapasztaltabb, tudja, hogy nem mindig az a legjobb, amit és ahogyan mi elterveztünk. Így megtörténik, hogy egy-egy tervünket módosítja, vagy–ritka esetekben–egyenesen keresztülhúzza számításainkat.
És természetesen az is megtörténik, hogy nem Isten avatkozik aktívan közbe, hanem a körülmények, más emberek szabadsága, esetleg Sátán lép közbe, és változtat terveinken.
Bármi is történik, a legfontosabb, hogy bízzunk Istenben, mint a szerető, nálunk bölcsebb, tapasztaltabb szülőnkben. Tervezzünk bátran, legyenek elképzeléseink, és egyrészt legyünk nyitottak az általa nyitott új utakra, másrészt higgyük, hogy ő velünk van a váratlan, meglepő, legmegpróbálóbb helyzetekben is. Vele minden út–járt, járatlan, várt, váratlan–igazi kaland, amelyen mellettünk van, és fogja a kezünk.
