Hozzá, vagy előle menekülsz?

"Amikor aztán meghallották az Úristen hangját, amint szellős alkonyatkor sétált a kertben, az ember és a felesége elrejtőzött az Úristen elől a kert fái között."

1Mózes 3.8

Valószínűleg átéltünk már valami hasonlót, mint amit Ádám és Éva élt át, amikor Isten jött hozzájuk  az első bűn elkövetése utáni alkonyatkor. Amikor megpróbálunk elrejtőzni Isten tekintete, keresése, kérdései elől. Tudjuk, hogy 

valami nem stimmel, tudjuk, hogy rosszat tettünk, vagy tudjuk, hogy ami bennünk van, amit nem engedünk, vagy amit makacsul akarunk, amit választunk, az nem áll meg Isten jelenlétében. Összeegyeztethetetlen a lényével. Ilyenkor aztán nem fogjuk jól érezni magunkat a látszólagos rejtekeink mögött sem. Ebben pedig Isten kegyelme nyilatkozik meg. Különösen sokat mond számomra egy igehely Ésaiás könyvéből arról, hogy meddig tud elmenni az ember a menekülésben, az Istenen kívül való rejtek keresésben.

„Mert így szóltok: … az ostorozó áradat, ha jő, nem ér el minket, mert a hazugságot választottuk oltalmunkul, és csalásba rejtőztünk el!” (Ésa.28:15/b) De Isten kegyelméből „jég söpri el a hazugság oltalmát, és vizek ragadják el a rejteket.” (Ésa.28:17/b)

Ilyen az ember Istent megkerülő megoldása. Képesek vagyunk a hazugság oltalmát, és a csalás rejtekét keresni.

És mi Isten megoldása számunkra? „Ezért így szól az Úr Isten: Ímé, Sionban egy követ tettem le, egy próbakövet, drága szegletkövet, erős alappal, aki benne hisz, az nem fut! És a jogosságot mérőkötéllé tevém, és az igazságot színelővé, és jég söpri el a hazugság oltalmát, és vizek ragadják el a rejteket.”” (Ésa.28:16-17) A hamis oltalmat és hamis rejteket, Isten szétzúzza, hogy megnyerjen minket annak a valódi menedéknek, amit Ő kínál. A szembenézés, szembesülés, bűnbánat, bűnvallás és önátadás az ára annak, hogy elnyerjük azt a rejteket, ahol igazság, megnyugvás, megbékélés, elfogadás és gyógyulás van. 

„Oh Isten, milyen drága a te kegyelmességed; az embernek fiai a te szárnyaidnak árnyékába menekülnek.” (Zsolt. 36:8)

„Mert segítségem voltál, és a te szárnyaidnak árnyékában örvendeztem.” (Zsolt. 63:8)

Érdemes megvizsgálnunk meneküléseink irányát. Istentől, vagy Istenhez menekülünk? A szerető Istenünknél valódi menedék vár ránk. „… azt mondja az Úr; biztosságba helyezem azt, aki arra vágyik.” (Zsolt.12:6/b)

Legyen áldott napod!