Menekülés
Érezted már úgy, hogy legszívesebben elbújnál egy hétre az
egész világ elől, kilépnél ebből az őrült mókuskerékből, és hagyjon végre békén
mindenki? Vagy ha nem is tűnnél el, de pár napra álljon meg az élet, mert ez
így sok(k), a lelked nem bírja utolérni az eseményeket, úgy érzed, mindennel le
vagy maradva, és csak rohansz magad után. Ilyenkor számomra inkább olaj a tűzre,
mintsem reménykeltő, megnyugtató érzés egy-egy nagyon pozitív, „éppen minden
rendben van” bibliavers.
Viszont ez a zsoltár nem egy „minden rendben van” örömzsoltár.
Hadd idézzem az első két verset is, így mindjárt más lesz az összkép (főleg, ha
a teljes zsoltárt elolvasod): „Dávid bizonyságtétele. Tarts meg engem, Istenem,
mert hozzád menekültem! Ezt mondom az Úrnak: Te vagy az én Uram, rajtad kívül
nincs, ami jó nekem.” (16:1-2)
Dávid nem békében írja ezeket a sorokat, menekül. Nem
tudjuk, mi elöl, csak azt, hogy Istenhez. Talán veszély fenyegeti az életét?
Talán Saul üldözi? Egy múltbéli trauma emléke? Kételyek? Egy különleges véget
ért áldozati lakoma terhe? Annyi minden lehet, de a lényeg, hogy a megismert
Istenhez fordul menedékért.
És nála megtalálja azt, amit keres. Mert Ő az, aki kezében
tartja nemcsak Dávid, hanem a mi sorsunkat is. Ő az, aki látja a múltat és
jövendőt a miértekkel és az érem megannyi oldalával egyszerre, és a legjobbat
akarja nekünk. Tanácsol, felsegít, megért. Jézus megélt egy emberi életet
köztünk, nem is akármilyen nehezítettséggel. Ismeri a félelmet, fájdalmat,
lelket tépő nehézségeket, de az örömöt, reményt, kitartást is, amik a mi mindennapjainkat
hasonlóan tarkítják.
Az élet útja kanyargós, kiszámíthatatlan, tele fentekkel és
lentekkel, de Istennel utazni rajta jó. Istennel kapcsolatban lenni jó. Hozzá
bátran menekülhetünk.
Kívánom, hogy ezen a héten különlegesen megtapasztalhasd jelenlétét!
