Illat
Korinthusiakhoz írt második levél 2. fejezet 15. vers
Illatok nélkül sokkal szegényebb lenne a világ.
Gondolj csak egy tavaszi reggelre, amikor rövid zápor után, kilépve otthonodból, a friss levegővel együtt beszívod az eső és a nyíló virágok illatát.
Vagy amikor a benzinkúton üzemanyagot töltesz az autódba, és a benzingőz a frissen sütött péksütemények üzletből kiáradó illatával keveredve csapja meg az orrodat.
Sőt, a fentebbi sorok valószínűleg egy-egy emléket vagy érzést is felébresztettek benned, csupán azért, mert az agyad összekapcsolja azokat az említett illatokkal.
És ha ez még nem lenne elég, az illatok gyakran cselekvésre is késztetnek. Ha volt már rossz tapasztalatod a tűzzel, a füstszag menekülésre, körültekintésre ösztönözhet. A tűzhelyen melegedő étel illatát érezve összefuthat a nyál a szádban, és meggyőzhet arról, hogy ideje ebédelni.
És ha már itt tartunk, szaglás nélkül az ízeket is kevésbé érezzük. Ekkora hatalma van az illatoknak.
Ezért nem kis dolog, amikor Pál apostol azt mondja, hogy mi Krisztus jó illata vagyunk. Sokan rajtunk keresztül találkoznak Istennel, és ismerkednek meg vele. Talán időnként alábecsülnek minket, esetleg mi is magunkat, de képesek vagyunk cselekvésre késztetni az embereket.
Ahogyan az illatok is egy-egy élményhez köthetőek, és erős érzelmeket idéznek elő, mi is így képviseljük Jézust. Képesek vagyunk arra, hogy pozitív élményeket, érzelmeket váltsunk ki másokban, de akár menekülésre is késztethetjük őket. Éppen ezért felelősségünk, hogy létezésünkkel Krisztushoz vonzzuk azokat, akikkel kapcsolatba lépünk, és különleges módon gazdagítsuk az életüket.
Mert hát Krisztus illata nélkül sokkal szegényebb lenne a világ.
