Átváltozás
Nagy Sándor különösen tisztelte Szinópéi Diogenészt, akit meglátogatva épp azon ért, hogy sütkérezik a napon a híres hordója előt. Nagy Sándor ezt mondta neki: "Kérj tőlem, amit akarsz!" Erre Diogenész így válaszolt: "Ne takard el előlem a Napot!” Mióta hallottam ezt a történetet, sokszor eszembe jut, és azon morfondírozok, hogy vajon kiről is szól ez az anekdota? Az öntelt Nagy Sándorról, aki azt hiszi, hogy mindenki tőle függ? Vagy inkább Diogenészről, aki egyszerűségben igyekszik a világ görbe tükre lenni? Vagy inkább a Napról, ami a legfontosabb, hiszen energiát és rajta keresztül életet ad, mégis észre se veszik, csak a legbölcsebbek?
Jézus személye hasonlóan észrevehetetlen, ami mégis uralja az emberi horizontot. Egyrészt észrevehetetlen, hiszen csak a hit nyitja meg Jézus megismerésének lehetőségét. Másrészt személyében sűrűsödik össze minden, ami az ember legjobbját jelenti: szeretete, bölcsessége, együttérzése, bátorsága. Jézus azonban több, mint egy szimbólum: mestermű, ami megmutatja a mi legnemesebb állapotunkat is, azt a személyt, akivé lehetünk.
A hívő ember éltében az, hogy jobbá lesz, nem valamilyen feladatsor elvégzéséből ered, hanem Jézus személyéből. A hívő embert nem a több ima, vagy a több jócselekedet vagy a több bibliaolvasás vagy a több böjt teszi jobbá. Egyedül a Jézushoz fűződő kapcsolat, Jézus megismerése, ami átformálhatja a keresztényt.
A mai nap, ahogy éled az életed, ne felejtkezz meg róla: ne takard el magaddal magad elől Jézust!
