A seregek Istene
„Mert ímé, a ki hegyeket alkotott és a szelet teremtette, és a ki megjelenti az embernek az ő gondolatát, a ki a hajnalt sötétséggé változtatja és a föld magaslatain lépdel: az Úr ő, a Seregeknek Istene az ő neve.”(Ámós könyve 4. fejezet 13. vers)
Mikor kerékpározunk barátaimmal, mielőtt elindulnánk szeretjük megnézni merről fúj a szél, hogy miként a legkönnyebb megtenni a gyakorlókörünket.
Hát igen, nem szeretjük a szembeszelet, és a hegyeket sem annyira. Amit leginkább élvezünk, az egy gyors lejtő jó kis hátszéllel.
De tegyük a szívünkre a kezünket; ki szereti az életben előttünk tornyosuló problémahegyeket? Kinek repes a szíve, mikor ezer vihar tombol körülötte és/vagy benne?
Ámos próféta könyve előrevetíti a nép hűtlensége miatt bekövetkező nagy népi kataklizmát, a babiloni fogságot, amit sok kisebb csapás előzött meg, de sajnos a nép nem látta meg bennük Isten fegyelmező karját.
S bizony ma is ilyen az ember, a lehető legkönnyebb úton-módon szeretne bekerülni Isten országába. Úgy, hogy útját minél kevesebb hegy keresztezze és minél kisebb szembeszél hátráltassa.
Pedig mindezeket az Örökkévaló azért hozza elénk, hogy meglássuk az Ő kegyelmét és szeretetét, és lehetőleg még inkább belekapaszkodjunk megmentő kezébe.
S azért, hogy kiragadjon bennünket a kárhozatból, nemcsak a szelet, vagy a hegyeket mozgatja meg, hanem egész angyalsereget mozgósít.
Gondoljunk csak arra, mikor Elizeus Dótánban tartózkodott és az ellenség éjszaka körülzárta a várost. Reggel pedig a szolgája eléje futott és kétségbeesve kérdezte: „Jaj, jaj, édes uram! mit cselekedjünk?” A próféta annyit válaszolt „Ne félj. Mert többen vannak, a kik velünk vannak, mint a kik ő velük.” (2 Kir. 6:15-16)
Így amikor ott állsz a ma hegyvonulata előtt, kérd, hogy Isten a szolga szeméhez hasonlóan nyissa meg a te szemedet is, hogy meglásd; a hegy rakva van tüzes lovagokkal és szekerekkel körülötted. (2. Kir 6:17)
Mert Ő nemcsak a múltban, hanem ma is a Seregek Istene.
Hát igen, nem szeretjük a szembeszelet, és a hegyeket sem annyira. Amit leginkább élvezünk, az egy gyors lejtő jó kis hátszéllel.
De tegyük a szívünkre a kezünket; ki szereti az életben előttünk tornyosuló problémahegyeket? Kinek repes a szíve, mikor ezer vihar tombol körülötte és/vagy benne?
Ámos próféta könyve előrevetíti a nép hűtlensége miatt bekövetkező nagy népi kataklizmát, a babiloni fogságot, amit sok kisebb csapás előzött meg, de sajnos a nép nem látta meg bennük Isten fegyelmező karját.
S bizony ma is ilyen az ember, a lehető legkönnyebb úton-módon szeretne bekerülni Isten országába. Úgy, hogy útját minél kevesebb hegy keresztezze és minél kisebb szembeszél hátráltassa.
Pedig mindezeket az Örökkévaló azért hozza elénk, hogy meglássuk az Ő kegyelmét és szeretetét, és lehetőleg még inkább belekapaszkodjunk megmentő kezébe.
S azért, hogy kiragadjon bennünket a kárhozatból, nemcsak a szelet, vagy a hegyeket mozgatja meg, hanem egész angyalsereget mozgósít.
Gondoljunk csak arra, mikor Elizeus Dótánban tartózkodott és az ellenség éjszaka körülzárta a várost. Reggel pedig a szolgája eléje futott és kétségbeesve kérdezte: „Jaj, jaj, édes uram! mit cselekedjünk?” A próféta annyit válaszolt „Ne félj. Mert többen vannak, a kik velünk vannak, mint a kik ő velük.” (2 Kir. 6:15-16)
Így amikor ott állsz a ma hegyvonulata előtt, kérd, hogy Isten a szolga szeméhez hasonlóan nyissa meg a te szemedet is, hogy meglásd; a hegy rakva van tüzes lovagokkal és szekerekkel körülötted. (2. Kir 6:17)
Mert Ő nemcsak a múltban, hanem ma is a Seregek Istene.
