Igyekezet, buzgalom, reménység

„...a szolgálatkészségben fáradhatatlanok, a lélekben buzgók: az Úrnak szolgáljatok. A reménységben örvendezzetek, a nyomorúságban legyetek kitartók, az imádkozásban állhatatosak.”


Érdemesnek tartanám, ha tudnánk időt szakítani arra, hogy elolvassuk az ide tartozó részt is a 9. verstől a 21-ig. Ebben a részben arról a szeretetről olvashatunk, amely az elmúlt csaknem kétezer évben teljesen átszőtte az emberiséget. Ezek az intelmek nemcsak a gyülekezet és a gyülekezeti tagok életére terjedt ki és határozta meg azt, hanem érezteti hatását az egyetemes emberiség körében is, vagyis társadalom etikai szabályokat tartalmaz.
A szeretet, valamennyi keresztényi élethez kapott ajándék közül a legdrágább. Megvásárolhatunk drága dolgokat, de ha nem adunk szeretetet vagy nem kapunk, értelmetlen minden. Ezért van szükség arra, hogy időnként emlékeztessenek bennünket arra, hogy gyakoroljuk a szeretetünket kimutatni. A mai reggeli szöveg elméletileg a gyülekezetben a testvéreknek szól, de valójában mindenki alapvető értékekre lel benne, amiről mindenki azt mondja, hogy hiányzik az emberekből a szeretet.

Mások megsegítése: Úgy tapasztalom, hogy senki nem panaszkodott még azért, mert valami jót tett. Ragadjuk meg az alkalmat, ha segíthetünk valakin, akkor tegyük meg. Nemrég egy konferencián hallottam a következő „kihívást”. Minden héten keresd meg azt a három személyt, akin segíteni tudsz. Akkor a jelenlévők mind felemelték a kezüket, hogy a kihívást elfogadják. Ismerek olyat, aki azt nyilatkozta ez után: „az életem megváltozott.” Mindez azért történhetett meg, mert a szolgálatkészségben fáradhatatlan lett.

A pozitív gondolkodás: sokszor találkozunk az online világban olyan pozitív üzenetekkel, amik erőt adnak. Ettől jobban érezzük magunkat és segít proaktívnak lenni. Ha úgy végeznénk a munkánkat, mint akik tudják, hogy az Úrnak szolgálnak, azok nem fáradnának el, nem veszítenének lelkesedésükből. Az Úrnak szolgálni örömteli feladat, és ha szeretet fogalmára gondolunk, kifejezetten egészséges is. Mert maga Isten a szeretet, így a szeretet forrásából tudunk táplálkozni.

Legyünk kitartóak a próbákban és állhatatosak az imádkozásban. Ez a két tanács erősen összefügg. Ez a két dolog segít az embernek a legjobban, hogy kinyíljon a szemünk, hogy lássuk a kérdéseinkre kapott válaszokat, így láthatjuk a megoldást az élet nehéz helyzeteire.



Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Hívd meg a lelkészed egy sörre!

Világosság a sötétségben

Gyakorlati teológia