Igyekszem
Filippibeliekhez írt levél 3. fejezet 12. vers
A taxi épp csak megállt. Az öltönyös fickó, aki leintette, már tépte is fel az ajtót, bevetődött a hátsó ülésre, s a mobilját nyomkodva kiáltott előre a sofőrnek: - Gyerünk, gyerünk! Hajtson! – majd látva annak értetlen, kérdő tekintetét, így folytatta: - Nem hallotta, mit mondtam? Induljon gyorsan és hajtson!
A taxis tövig nyomta a gázt és csikorgó kerekekkel lőtt ki a forgalomba. Szlalomozva előzgette az autókat, buszokat. Az egyik sarkon jobbra, a következőnél balra, cikázva száguldozott össze-vissza a városban. S mikor épp kezdte volna élvezni ezt a féktelen rohanást, megszólalt az utas: - Mit keresünk mi erre? Hova megy maga?
A válasz csak ennyi volt: Hova megyek? Azt nem tudom, de hogy gyorsan, az biztos.
Ebben a mai rohanó, tülekedő, könyöklő világban hadd tegyem fel én is feléd ezt a kérdést:
Mi az a belső vagy külső kényszer, semmitmondó, pillanatnyi öröm, mulandó hírnév, még pár ezerrel több, aki ott ül a hátsó ülésen, aki folyton azt mantrázza a füledbe: Ne állj meg, hajts gyorsabban!
Szóval: Te hova rohansz? Hova igyekszel ennyire?
Pál vallomása ma azoknak szól, akik ki akarnak szállni a bűn mókuskerekéből, akik nem akarnak többé bizonytalan, talmi célokat hajszolni csupán. Azokhoz szól, akik többre, egy jobb világra vágynak.
Pál vallomása ma azt mondja: STOP! Állj meg! Rakd ki, önző vágyaid utasát! „Ami egykor nyereség volt, amiért eddig éjt nappallá téve dolgoztál, legyen ma kár és szemét.
Kérdd és engedd, hogy Jézus beszálljon és irányítsa az életed! Hallgass! Figyelj rá! Ragadd meg, ahogy Ő is megragadott téged! Igyekezz, úgy élni, úgy szólni, úgy dolgozni, úgy szeretni, ahogy Ő!
