Pont olyanok, mint te
Hirtelen jött az ötlet, egy rövid délután szervezte meg a vacsorát. Volt miből, vámszedőként nagyon jól keresett az utóbbi években. Persze az etikai kérdéseket időről időre el kellett hessegetni, de becsületes munka, és a rómaiakkal sem ártott jóban lenni. Ennek is megvan a szépsége, olyan emberekkel lehet találkozni, akiket jóérzésű zsidó messzire elkerülne egyébként. Prostituáltak, besúgók, koldusok... Néha a legszerencsétlenebbeknek van a legnagyobb szüksége barátokra.
Este pedig mindenki ott volt. Olyan is, aki számít, és olyan is, aki nem. Ott volt a főiskola tanára és a piaci svindler. A helyi gyülekezet presbitere és a bordélyház madame-ja – és meg kell mondanom őszintén, ránézésre senki nem mondta volna meg, hogy melyik melyik. Persze maguk között mind tudták, hiszen sokszor ismerték a rejtett dolgokat is egymásról. Lévi előtt pedig mind olyan volt, mint egy nyitott könyv. Ismerte a zsinagógai elöljárót és a tolvajt is. Madarat tolláról, szokták mondani.
Egy ilyen színes társaságba rizikós meghívni a mestert, hiszen minden ilyen meghívás kétesélyes. Vagy nem jön el, (az aztán a szégyen,) vagy eljön, és ő kell szégyenkezzen a vacsoravendégek miatt. Hogy Lévi végiggondolta-e? Nem tudom. Az biztos, hogy ő tudta, hogy sokszor a legszerencsétlenebbeknek van a legnagyobb szüksége barátokra.
Jézus pedig eljött. Ott beszélgetett mindenkivel – kedvesen, közvetlenül, segítőkészen. A legvadabb álmaiban se gondolta volna, hogy Jézus pont az ő házában, az ő asztalánál fog csevegni, pont ezekkel az emberekkel... De itt van. Látszik rajta, hogy elemében van, és látszik, hogy pénzért se lenne máshol, mert Jézus tudja, hogy azoknak van a legnagyobb szüksége barátokra, akiket más elkergetne a gyülekezet széksorai közül.
Jézus értük jött. Azért, hogy barátja legyen az olyanoknak, mint te. Pont olyanoknak, mint te.
