Ne dicsekedj

Sőt, dicsekszünk a megpróbáltatásokkal is, mert tudjuk, hogy a megpróbáltatás szüli az állhatatosságot, az állhatatosság a kipróbáltságot, a kipróbáltság a reménységet; a reménység pedig nem szégyenít meg, mert szívünkbe áradt az Isten szeretete a nekünk adott Szentlélek által.

Róma 5:3-5

 

A Szentírás tele van egy földi ember számára “kibékíthetetlen ellentéttel”.

Dicsekszünk az elért eredményekkel, dicsekszünk különleges képességekkel, esetleg a szép és okos feleségünkkel; de nem dicsekszünk azzal, ami nem jó. 

Itt azonban Pál azzal dicsekszik, ami nem jó. Abból azonban kihozza a legjobbat. Sőt arra mutat rá, hogy minden nézőpont kérdése. Amit te úgy ítélsz meg, hogy nem jó, talán az válik igazán áldásodra. Arra van igazán szükséged a győzelemhez. Az elmúlt nyáron egy keresztségen vettem részt. Egy idősödő hölgy keresztelkedett, aki bizonyságtételében megköszönte azoknak, akik segítették abban, hogy megkeresztelkedhessen, de azoknak is, akik gátolták. 

Sátán a legrosszabbat akarta tenni Jézussal, ezért gonosz embereket felhasználva megölte. Mi lett volna, ha rájön, hogy ezzel a mi üdvösségünket mozdítja előre? 

Pál abban a tudatban, hogy Jézus meghalt érte, írja le, hogy hálás azoknak, akik bántották a hitéért, mert ez még jobban megerősítette a hitét. És ezek a próbák felkészítik Jézus második eljövetelének a helyes várására. 

Ez az az “Áldott reménység… “, amely Jézus végtelen szeretetéből indul ki, amely Őt arra indította, hogy meghaljon értünk még akkor, amikor mi még a bűnben éltünk és elutasítottuk Őt. (Róm. 5:8). Ez a végtelen szeretet a Szentlélek által a mi szívünkbe árad, és ez az, amely átemel minden próbán, minden szenvedésen; ez az, ami képes megacélozni a bennünk élő reményt. Ámen 

(2Kor 10:17) Mert meg van írva: „Aki dicsekszik, az Úrban dicsekedjen!”