Békesség a nehézségek közepén

Ezeket azért mondom nektek, hogy békességetek legyen énbennem. A világon nyomorúságotok van, de bízzatok, én legyőztem a világot.

János evangéliuma 16. fejezet 33. vers

Jézus ezt közvetlenül az elfogatása előtt mondta a tanítványainak. Tudta, hogy néhány órán belül minden megváltozik körülöttük. A Mesterüket elfogják, ők szétszóródnak és hamarosan úgy érzik majd, hogy mindaz, amiben hittek, összeomlott. Jézus mégsem azt ígéri nekik, hogy ha hozzá tartoznak, elkerülik a nehézségeket. Éppen ellenkezőleg. Kimondja, hogy lesz nyomorúság, de közben békességet ígér.

Ez azért fontos, mert hajlamosak vagyunk a békességet a problémamentes élettel azonosítani. Majd megnyugszom, ha rendeződik a családom, biztosabb lesz a munkám, elmúlik a betegség, kevesebb lesz a konfliktus vagy végre tudom, mi vár rám. Csakhogy mindig jön valami új, amit nem tudunk irányítani.

A tartós belső béke ezért nem épülhet arra, hogy körülöttünk minden rendben legyen. Jézus azt mondja, hogy „énbennem” lehet békességetek. Vagyis van egy olyan belső biztonság, amely nem a körülményeinkből fakad, hanem abból, hogy tudjuk, kire bíztuk az életünket.

A szorongás gyakran arra késztet bennünket, hogy fejben újra és újra végigjátsszuk, mi minden történhet. Megpróbáljuk előre megoldani a holnap problémáit, mert ettől remélünk biztonságot. Jézus azonban nem azt mondja, hogy mindent tarts kézben. Azt mondja, hogy bízz benne.

A mondat vége adja meg ennek az alapját. „Én legyőztem a világot.” A keresztény reménység azt jelenti, hogy bármi történik, a történet végén nem a félelem, a szenvedés vagy a halál győz, hanem Krisztus.

Legyen ez a mai reggeled imája:

Uram, taníts benned békességet találni akkor is, amikor körülöttem nincs minden rendben.
Segíts elengednem azt, amit nem tudok irányítani.
Amikor félek a holnaptól, emlékeztess arra, hogy te már legyőzted a világot.
Adj bizalmat, hogy ma is rád merjem bízni az életemet.
Ámen.