Isten szabadításának éneke
Van olyan ének vagy zeneszám, amihez különlegesen kötődsz?
Ami meghatározó volt egy életszakaszodban, veled volt, mint egy iránytű, átsegített
egy nehézségeken, vagy csak épp nagyon jól leírta azt a lelkiállapotot, amiben
voltál. Ami egy másik emberrel való kapcsolatodban sokat jelentett, és talán
most is ott muzsikál a füledben. Ami erőt adott, és bár nem te írtad, de mégis
elmondta valahogy a történetedet.
Úgy gondolom, nem is választhatott volna Isten méltóbb
eszközt arra, hogy lezárjon egy fejezetet világunk történelmében, és megnyisson
egy újat. Ahogy a Vörös-tengeren való csodálatos átkelés után énekelt Mózes
arról, hogyan szabadította meg őket a Mindenható az elnyomók kezéből, hogyan
vetett véget a rabszolgaságuknak, és adta vissza az emberöltők óta nem ismert
szabadságot, arról, mennyire szereti őket a végtelen Isten, úgy itt, a
mindennek végén egy nép ismét dalba kezd.
Hatalmas embertömeg áll az üvegtenger partján és énekel. Aki
csak hallja, jóleső borzongás fut rajta végig. Mert ők azok, akiket Krisztus
keresztje megszabadított. Ők azok, akik elfogadták Isten megváltását. Nem rendelkeztek
emberfeletti képességekkel, nem ők küzdötték fel magukat a mennyig, hanem
hittek Jézus győzelmében.
És most énekelnek mind. Fiatalok és idősek, minden nem és
nyelv és bőrszín és hovatartozás. Ha egyenként hallgatod őket, végtelen
variációkat fedezhetsz fel, mert mindenkinek más és más a története Istennel,
de az összhang mégis bámulatosan tökéletes. Mert mind arról szól, hogy mennyire
szeret minket a Magasságos, a mi Atyánk. Arról, hogy megismertük őt a nekünk
adatott évek alatt, hogy volt egy néha velőt rázó, máskor felhőtlenül vidám, kínkeserves,
de összességében felejthetetlen utazásunk Vele.
És a történet folytatódik az Ő országában. Ahol nem lesz többé
távolság, fájdalom és búcsúzás, ahol tovább bővülnek a tapasztalataink, ahol
végre igazán otthon lehetünk.
