Változás madártávlatból
Egy elhúzódó légcsőgyulladás miatt beszélgettem a napokban a háziorvosommal arról, hogy a szervezetben hogyan zajlik a gyógyulás folyamata. Nem mindegy, mikor használjuk a köptetőt és mikor a köhögéscsillapítót. Mindennek megvan a maga ideje, amikor szükséges és hasznos, de eljön az az idő is, amikor már másra van szükségünk a további gyógyuláshoz.
Vasárnap a Banding Together tanítványi kiscsoportokkal kapcsolatos összejövetelen gondolkodtunk a tanítványi csoportok lezárásáról és indításáról. Mert mindennek megvan a maga ideje. Az elindításnak, a működésnek és a lezárásnak is. Ha nincs lezárása, befejezése egy csoportnak, akkor nehezen születnek meg az újabb csoportok, hiszen nehéz párhuzamosan több csoportban is aktívan jelen lenni. A lezárás fájdalommal járhat, s mégis hasznos lehet, s utat nyithat valaminek, ami jobb és több.
Életünk folyamatos változásokból áll, s bizony könnyen előfordulhat, hogy némelyiket nehezen éljük meg. Másként, és máskor szeretnénk, vagy egyáltalán nem szeretnénk, mégis megtörténik. Milyen jó ilyenkor arra gondolni, hogy a háttérben ott van Isten, aki a kezében tartja az eseményeket, és még a hibákat is beépíti a tervébe… Bár sok dolog felett nincsen hatalmunk, de azt eldönthetjük, hogyan viszonyulunk hozzájuk. Mire fordítjuk erőnket és figyelmünket? Zúgolódunk és nyalogatjuk sebeinket, vagy megalázzuk magunkat és bízunk a gondviselőben? Istent keresve, Isten kezére bízva magunkat, felfedezhetjük a lezárásokban is valami újnak a lehetőségét. Megláthatjuk Isten vezetését és örülhetünk jelenlétének.
Legyen áldott a napod!
