Istenéhség
Legyetek az igének cselekvői, ne csupán hallgatói, hogy be ne csapjátok magatokat. Jakab levele 1:22 Még mindig emlékszem az első alkalomra, amikor apukánk a Bibliából olvasott nekünk. Anya valami vállalati rendezvényen volt, ezért nem tudott este mesélni, így apa ugrott be kivételesen helyette. Ő pedig így nyitott: most egy igaz történetet fogok nektek olvasni. Már nem tudom, pontosan mi hangzott el az evangéliumból, de arra emlékszem, hogy magával ragadó élmény volt Istennel így találkozni. Ezt követően pedig felváltva olvastak nekünk: egyik este anya mesét, másik este apa Bibliát. De valahol elcsúszott a dolog, mert a következő emlék Istennel kapcsolatban már nem ez a csodás kíváncsiság, hanem a félelem. Lépésről lépésre egy torz kép, egy zsarnok arca épült fel bennem, akinek nem lehet nemet mondani, aki vasszigorral nézi a tetteidet, és büntet. Aztán hosszú-hosszú évek munkája kellett ahhoz, hogy le tudjam bontani ezt a képet, és egy szerető Isten kerülhessen végre a helyére. Ezzel...