Közel van az Úr!
Isten komolyan gondolja, amikor megígér valamit. Ezért amit
ő ígér, abban biztosak lehetünk, hogy úgy is lesz. „Nem ember az Isten, hogy
hazudjon”. (4Mózes 23:19)
Ha ez így van, akkor mit kezdjünk azokkal a
tapasztalatainkkal, amikor segítségül hívtuk Istent, imádkoztunk valamiért akár
évekig, és mégsem történt meg? Sok oka lehet annak, ha úgy tűnik, hogy Isten
nem hallgatja meg imáinkat. Ebből a két versből két dolgot szeretnék kiemelni.
Az első: Isten azoknak ígéri, hogy közel van hozzájuk, akik „igazán
hívják” őt. Akik igazán vágynak a szoros kapcsolatra vele. Akiknek ez
tényleg fontos. És nem csak akkor, amikor éppen baj van, hanem mindig. A „Jajistenem!”,
amikor gond van, nem ez a kategória. Isten akkor tud közel lenni hozzánk, akkor
lehet szoros a kapcsolat köztünk, ha mindig vágyunk erre. Akkor is, amikor jól
mennek a dolgaink, és akkor is, amikor rosszul. Amikor vidámak vagyunk és
amikor szomorúak. Amikor erősek vagyunk és amikor gyengék.
A második: az „istenfélők kívánságát” teljesíti. Az
istenfélő emberek nem azt várják el Istentől, hogy teljesítse a vágyaikat, hogy
támogassa őket saját döntéseikben, áldja meg őket az általuk választott életútjukon,
hanem mivel Istent félik, őt tekintik vezetőjüknek, úgy szeretnének élni, ahogy
ezt ő a legjobbnak látja és ahogy kéri. Ezért igyekeznek a lehető legmélyebben
megérteni az ő terveit, szándékát és útmutatását az élet minden területére,
akár kapcsolatokról, akár étkezésről, akár munkáról vagy bármiről is legyen
szó.
Isten a fent idézett zsoltárrészletben az így gondolkodó,
benne így hívő embereknek ígéri, hogy „meghallja kiáltásukat, és megsegíti őket”.
Sok ilyen áldott tapasztalatot kívánok mindenkinek!
