A hangya példája


„Eredj a hangyához, te rest, nézd meg az ő útjait, és légy bölcs!”



Szereted őket, vagy sem, tény, hogy a hangyák a sarkvidékeken kívül az egész bolygót meghódították. Több mint tizenkétezer fajtájuk van és becslések szerint körülbelül 1 millió jut belőlük fejenként mindannyiunkra. Lenyűgöző az erejük, a gyorsaságuk, alkalmazkodóképességük, kitartásuk és szorgalmuk pedig példaértékű.

No de miért is szorgoskodnak a hangyák?

Számukra a közösség, a kolónia fennmaradása és növekedése az első. Ezért egy hangyabolyban minden egyes hangyának meghatározott feladata van. Egyik építi a fészket, a másik védelmezi, a harmadik beszerzi az élelmiszert, vagy táplálja a királynőt, vagy gondoskodik az utódokról, stb.

A kutatók azt is megfigyelték, hogy viszont azt az egyedet, amelyik ok nélkül tétlenkedik, azt kilökik a bolyból, sőt, még a királynőt is kivezetik, ha nem rak elég tojást, és helyébe másikat választanak.

Igyekezetüket figyelve, példájuk számomra ma azt mondja:

A szorgalom önmagában még nem erény. A szorgalom iránya is fontos. Ha csak magamnak halmozok fel, ha csak magamért, vagy csupán azokért fáradozom, akik közvetlen környezetemben élnek, akkor még jó néhány leckét kell vennem ezen egyszerű rovaroktól és a Bibliából.

Ugyanis az egész Szentírás alaptanítása, hogy épp az önzés választott el bennünket Istentől és egymástól, illetve zárt ki bennünket az Édenből.

Jézus pedig azért jött, hogy önfeláldozó szeretetével magához öleljen és ösztönözzön arra, hogy „akik élnek, ezután ne maguknak éljenek, hanem annak, aki érettük meghalt és feltámasztatott.” (2Kor.5:15)

Így, e parányi lény az Örökkévaló hatalmas szeretetének a hírnöke. Ülj le, figyeld és tanulj!