Előtte-utána

Megvetett volt, és emberektől elhagyatott, fájdalmak férfia, betegség ismerője. Eltakartuk arcunkat előle, megvetett volt, nem törődtünk vele. Pedig a mi betegségeinket viselte, a mi fájdalmainkat hordozta. Mi meg azt gondoltuk, hogy Isten csapása sújtotta és kínozta. Pedig a mi vétkeink miatt kapott sebeket, bűneink miatt törték össze. Ő bűnhődött, hogy nekünk békességünk legyen, az ő sebei árán gyógyultunk meg.

Idézz magad elé egy olyan reklámot, ami előtte-utána képekkel dolgozik! Például egy fogyókúrás csodaszert népszerűsítő hirdetést, takarítós, rendrakós, felújítós, posztot, fodrász, műkörmös, karosszérialakatos vagy autófényező hirdetését. Általában az „előtte” fotó nem túl előnyös, bizonyos helyzetekben, mint a takarítás, rendrakás, felújítás, nyugodtan használhatunk olyan kifejezéseket is, hogy egyenesen katasztrofális, borzasztó, undorító. Az „utána” felvétel azonban kifejezetten szép, szemet gyönyörködtető, csodálatra méltó. Olyan, ami arra késztet, rendeld meg, és használd a terméket, vedd igénybe a szolgáltatás!

Ahogy elolvastam a fenti igét, egy „előtte-utána” kép jutott az eszembe. De itt a változás pont ellentétes, mégis azt szeretné az illető, hogy fogadd el a felkínált szolgáltatást. Az előtte képen a mindenható isteni Szentháromság egyik tagja, a Fiú Isten szerepel, lélegzetelállító környezetben áll magasztosan, hatalmasan, angyalok hódolnak előtte, teremtmények csodálják, Ő pedig szeretettel mosolyog rájuk.

A másik kép nemhogy nem előnyös, hanem konkrétan visszataszító, az ember még a tekintetét is elkapja róla. Egy halott arca. Szemei fennakadtak, szája az ütésektől feldagadt, az elernyedt izmok pedig nem tudják már csukva tartani. Bőrét egész sötétre égette a nap, vagy a kosztól, a rászáradt vértől látszik ilyennek. Haja csimbókokban lóg, fejét tövisekből font koszorú sebezte fel megannyi ponton. Teste telis-tele zúzódásokkal, felszakadt sebekkel, korbácsütés nyomaival. Oldalán szúrt seb. Ezek borítják ruha helyett. Itt nincs lélegzetelállító környezet, csak három keresztfa, és ő függ az egyiken.

Isten számára ilyen az „előtte-utána”. Neki nem volt teljes országának harmóniája, ha mi, emberek nem lehetünk ott. Annyira szeretett minket, hogy letette dicsőségét, és emberré lett, egy első századi zsidó férfivá az akkor is forrongó Közel-Keleten. A mi bűneink terhét hordozta, miközben megélte minden fájdalmunkat. Megnemértettséget, veszteséget, magányt, árulást, kiszolgáltatottságot, igazságtalanságot, reményvesztettséget, halált. Megélte, milyen, amikor mindennek vége, amikor úgy érzi, egyedül kell szembenéznie a világ összes sötétségével.

Képtelenség összehasonlítani az előttit az utánival, de Ő mégis megtette mindezt értünk szeretetből. Ma reggel arra hív, élj a felkínált lehetőséggel, fogadd el tőle a békét, gyógyulást! Az új életet.

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Hívd meg a lelkészed egy sörre!

Mint a villámlás

A törvény és a pogányok