Az Úré a tized

Hozzátok be a tizedet mind az én tárházamba, hogy legyen ennivaló az én házamban, és ezzel próbáljatok meg engem, azt mondja a Seregeknek Ura, ha nem nyitom meg néktek az egek csatornáit, és ha nem árasztok rátok áldást bőségesen.

 Malakiás könyve 3:10

 
Az egyik szombaton a gyülekezetben az adakozás előtt hallottam az alábbi felvezetést, és azóta is foglalkoztat, amikor a tizedre gondolok.

 Allen nagyon sikeres üzletember volt. Hálás szívvel vette mindig észre, hogy Isten mennyi mindent segített cége ügyeiben. Az a gondolata támadt, hogy megbeszéli ügyvédjével és a könyvelőjével, hogy Istent belefoglalják a cég dokumentációjába.

Ezen a kérdésen dolgozva, hamar rájöttek, hogy mennyire nehéz ezt a szándékot keresztülvinni. Az állam törvénye szerint, egy üzlettárs személyi igazolvány számmal és lakcímmel kell rendelkezzen. Ezt a rubrikát, így nem lehet kitölteni! Amikor egyik alkalommal beleszomorodott a jogi komplikációkba, Allen rátalált az 50. Zsoltár 12. versére, amely így szól: „Ha éhezném, nem szólnék neked, mert enyém a világ és ami betölti.”
Rögtön, még teljesebben megértette ezt a verset, hogy világunk kitekert tulajdonviszonyaiban, Isten őt bízza meg, hogy legyen a tulajdonos. De azt is megértette, hogy rosszul gondolkozott és le akarta fokozni Istent, az igazi tulajdonost, partnerré!

Amikor erre Allen ráébredt térdre borult, teljes békesség szállta meg. Megértette, hogy abban az időszakos kiváltságban van része, hogy Isten cégének egy időre a tulajdonosa lehet, e szerint a gondolat szerint. Vagy még inkább, Isten megkérte Allent, hogy az Ő nevében irányítsa cégét! Így töltse be Isten célját a földön, hogy embereket nyerjen meg az örök életre. Alázatosan járjon és szüntelen kapcsolatban legyen, imádság és bibliatanulmányozás által a valódi tulajdonossal, Istennel.

Talán mi is keresztények arra gondolunk, hogy tizedünkkel segíthetjük Isten ügyét. De ennek éppen az ellenkezője a valóság. Amíg élünk, addig Isten bíz meg minket a pénze kezelésével, amivel Ő rendelkezik, aminek Ő a tulajdonosa. Természetesen az ige szerint áldás lesz annak életén, aki úgy él, hogy Isten őt megbízta a sáfárkodással. Lehet, hogy nem ismerjük el Isten tulajdonos voltát, de ez Istent nem rövidíti meg. Ez a gondolat csak a mi értelmezésünket ferdíti el. Ha elfeledkezünk arról, hogy Ő az igazi tulajdonos, akkor ez bennünk egy öntelt szívet vált ki, és fennhéjázóvá tesz, ami végül teljesen el fog választani Istentől.

Éppen ezért van szükségünk arra emlékezni, hogy Isten a tulajdonos, mi visszaadjuk neki tizedünket, ami tulajdonképpen az Övé.  A tizedünk Istené, azt mi visszaadjuk neki. Adományainkat viszont mi adjuk Istennek, ez a különbség a tized és az adományok között.

Legyen áldás életeden, és legyen helyes a tizedről alkotott felfogásod. Gyakorold még ma, hogy Isten a tulajdonos, de pedig a „cég” főigazgatója.