Isten jósága és kegyelme
Már
csak pár hét és kedves költöző madaraink, a gólyák elindulnak délre, afrikai
telelőhelyeik felé. Hogy naptár, óra, térkép és GPS nélkül honnan tudják, hogy
mikor és hová kell menni, majd visszatérni? Ez a madártani szakemberek izgalmas
kutatási területe mindmáig.
Egy
biztos, a gólya nemcsak a fenséges megjelenése, hanem nemes viselkedése révén a
legtöbb országban nagy tiszteletnek és megbecsülésnek örvend. Megjelenik a
népmesékben, népdalokban, címerekben, stb.
Tulajdonságai
közül a legszembetűnőbb a hűsége és ragaszkodása párjához, a fészkéhez, melyhez
minden évben először a hím tér vissza, majd rendbe hozza és várja a nőstény
érkezését. Emellett önfeláldozóan táplálja, tisztogatja és oltalmazza utódait
is.
A
héber neve; chaszida, különösen beszédes, hiszen szógyöke a cheszed, annyit
jelent: jóság, kegyesség, hűség, jámborság, vágyakozás, szerelmi ragaszkodás.
Nem
véletlen tehát, hogy mind a rabbinikus irodalomban, mind a keresztény
egyházatyáknál Isten atyai szeretetének és a jámborságnak a megtestesítője,
vándorlása Krisztus mennybemenetelének és visszajövetelének előképe.
Amikor
Dávid arról ír, hogy „Isten jósága (tov) és kegyelme (cheszed) követnek életem
minden napján” ebben benne van, hogy az emberi életünk, akárcsak a gólyáké, egy
állandó vándorlás.
Kegyessége
(cheszed) nem abban áll, hogy nem enged eltévedni, vagy elfáradni, hanem abban,
hogy „még ha a halál völgyében járok is, te velem vagy” azaz ragaszkodó szeretettel
kötődik hozzánk és az elrontott dolgainkból is a legjobbat hozza ki, mert „akik őt
szeretik, azoknak minden javukra van” (Róm.8:28)
A
mai nagy kérdés az, hogy mire késztet téged a gólyák egymáshoz való ragaszkodása,
egymásról való gondoskodása? Isten feléd való jósága és kegyelme téged is
megtérésre indít? (Róm.2:4) Várod és felkészültél a vele való ’elköltözésre’?
„Még
a gólya is, az égen, tudja költözése idejét, a gerlice, a fecske és a daru is
vigyáz, mikor kell megjönnie, csak az én népem nem ismeri az Úr törvényét” (Jer.8:7)
