Mondjam, vagy mutassam?
Egy középiskolai tanárom egy órán idézett egy mondást,
miszerint „aki tudja, az csinálja, aki nem tudja, az tanítja, aki meg még
annyira sem tudja, az könyvet ír róla”. Ez nekünk nagyon tetszett, hiszen, mint erdész technikus diákoknak a gyakorlat volt az erősségünk, olyan mondta,
aki tanította, és volt egy olyan tantárgyunk is, amit olyan könyvből tanultunk,
amit olyan valaki írt, aki tanított is minket.
Mi könnyebb: beszélni valamiről, vagy megtenni? Elmondani
valamiről, hogy hogyan helyes, vagy megmutatni, hogy hogyan kell tenni? Azt
gondolom, hogy egyetértünk abban, hogy valamit megtenni általában sokszor
nehezebb, mint elmondani. Pontosan ezért a leghitelesebb, legmeggyőzőbb az, ha
valamit úgy teszünk, ahogy helyesnek tartjuk.
A kereszténység eredetileg egy lelki mozgalom. Krisztus követői
azt tanították és úgy éltek, ahogy Krisztus tette és tanította őket. Gyűlölőik
gyakran feljelentették őket, de a legkomolyabb vádak, amikben bűnösöknek
találták őket azok voltak, hogy egy „tébolyban szenvedtek”: keresztényenek
vallották magukat, Krisztust Istenként tisztelték, s hogy nem vettek részt az istenek
imádatában és a császárkultuszban. Ugyanakkor feljegyezték róluk azt is, hogy „esküvel
kötelezik magukat, … arra, hogy nem lopnak, nem rabolnak, nem követnek el
házasságtörést, nem szegik meg esküjüket…” (Lásd https://romaikor.hu/romai_kultura/romai_levelezes/ifjabb_plinius_levelei/plinius_es_traianus_levelezesei_/cikk/ifjabb_plinius_es_traianus_levelvaltasa__a__keresztenyekkel_szembeni_banasmodrol
)
Máskor meg azt írták róluk, hogy ezek (a keresztények) „nemcsak
a maguk betegeiről viselnek gondot, hanem mieinkről is.”
Nem csak mondták, hogy hogyan helyes, hanem tették is. Nem
csoda, hogy a jószándékú emberek számára annyira meggyőző volt az életük, hogy Tertullianus
azt írta vádolóiknak: „Minél több embert kaszaboltok le közülünk, annál többen
csatlakoznak hozzánk. A keresztények vére magvetés.” (Ellen G. White A nagy
küzdelem 38.o.) S ez valóban így is volt sokáig.
Most nincsenek ilyen nehéz idők, a hívőket nem üldözik
meggyőződésükért. A mi életünk ezekben a könnyű években ragyog úgy, hogy az emberek
látják jó cselekedeteinket és ezért dicsőítik mennyei Atyánkat? A cél az, hogy
így legyen.
Mondjuk és mutassuk!
