Az igazság napja
És feltámad néktek, akik félitek az
én nevemet, az igazságnak Napja, és gyógyulás lesz az ő szárnyai alatt, és
kimentek és ugrándoztok, mint a hizlalt tulkok.
Amikor
megláttam ma ezt a kifejezést ’az igazság napja’, akkor egy vizsgához, egy
számonkéréshez, egy bírósági tárgyaláshoz hasonló kép jelent meg előttem.
Amikor ott állok az Isten és a világmindenség bűntelen lényei előtt, majd
előkerülnek és mindenki számára ismertté válnak a rólam készült mennyei
feljegyzések. Levetítik az életemet, mint egy filmet. Ott lesz mindaz, amit
valaha is tettem, hallhatóvá lesz mindaz, amit akárcsak fülbe súgva mondtam, sőt
még a gondolataim és a szándékaim is nyilvánvalókká lesznek. Félelem és
rettegés fog el, ha erre a napra gondolok.
Aztán,
mikor többször elolvastam Malakiás sorait, rá kellett döbbenjek, hogy ’az
igazság napja’ nem rólam szól és nem is az én, vagy a mások sötét titkaiban
való vájkálásról, hanem az Örökkévaló szeretetéről, az Ő gyógyító kegyelméről,
a szabadulásról, a feltámadásról, a vele, mint a testté lett Igazsággal való személyes,
fizikai találkozás öröméről.
Bizony,
így már más a kép, ugyanis a vizsgáztató, a bíró székében nem egy számomra
közömbös, ismeretlen valaki foglal helyet, hanem az, aki mindennél jobban
szeret engem, aki az életét adta értem és, akit én is szeretek.
János
apostollal együtt mondjuk el mi is azt, hogy: „Azzal lesz teljessé a szeretet
közöttünk, hogy bizodalmunk van az ítélet napjához, mert amint ő van, úgy
vagyunk mi is e világban. A szeretetben nincsen félelem; sőt a
teljes szeretet kiűzi a félelmet, mert a félelem gyötrelemmel jár: aki pedig
fél, nem lett teljessé a szeretetben. Mi szeressük őt; mert ő
előbb szeretett minket!” (1Ján.4:17-19)
Jöjjön
el mielőbb az Igazság napja!
Jövel
Uram Jézus!