Az igazság napja

És feltámad néktek, akik félitek az én nevemet, az igazságnak Napja, és gyógyulás lesz az ő szárnyai alatt, és kimentek és ugrándoztok, mint a hizlalt tulkok.

Amikor megláttam ma ezt a kifejezést ’az igazság napja’, akkor egy vizsgához, egy számonkéréshez, egy bírósági tárgyaláshoz hasonló kép jelent meg előttem. Amikor ott állok az Isten és a világmindenség bűntelen lényei előtt, majd előkerülnek és mindenki számára ismertté válnak a rólam készült mennyei feljegyzések. Levetítik az életemet, mint egy filmet. Ott lesz mindaz, amit valaha is tettem, hallhatóvá lesz mindaz, amit akárcsak fülbe súgva mondtam, sőt még a gondolataim és a szándékaim is nyilvánvalókká lesznek. Félelem és rettegés fog el, ha erre a napra gondolok.

Aztán, mikor többször elolvastam Malakiás sorait, rá kellett döbbenjek, hogy ’az igazság napja’ nem rólam szól és nem is az én, vagy a mások sötét titkaiban való vájkálásról, hanem az Örökkévaló szeretetéről, az Ő gyógyító kegyelméről, a szabadulásról, a feltámadásról, a vele, mint a testté lett Igazsággal való személyes, fizikai találkozás öröméről.

Bizony, így már más a kép, ugyanis a vizsgáztató, a bíró székében nem egy számomra közömbös, ismeretlen valaki foglal helyet, hanem az, aki mindennél jobban szeret engem, aki az életét adta értem és, akit én is szeretek.

János apostollal együtt mondjuk el mi is azt, hogy: „Azzal lesz teljessé a szeretet közöttünk, hogy bizodalmunk van az ítélet napjához, mert amint ő van, úgy vagyunk mi is e világban. A szeretetben nincsen félelem; sőt a teljes szeretet kiűzi a félelmet, mert a félelem gyötrelemmel jár: aki pedig fél, nem lett teljessé a szeretetben. Mi szeressük őt; mert ő előbb szeretett minket!” (1Ján.4:17-19)

Jöjjön el mielőbb az Igazság napja!

Jövel Uram Jézus!

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Egy ismerős ismerőse

Hívd meg a lelkészed egy sörre!

Mint a villámlás