Jó’ van az úgy!
Egyik ismerősöm néhány éve egy félkész házat vásárolt, amit
szeretett volna befejezni, hogy nyugdíjas korára ott élhessen békében.
Akárhányszor beszéltünk telefonon és rákérdeztem, hogy bírja a
megpróbáltatásokat, borzasztóbbnál borzasztóbb történeteket mesélt. Voltak
szakemberek, akik mégsem értek rá a korábban többször is leegyeztetett
időpontban, nem jelezték, hogy nem jönnek, és kínkeservesen lehetett csak
elérni őket. Természetesen akadtak egymásra épülő munkafolyamatok, amiket
különböző szakiknak kellett volna elvégezni, de ha az egyik mégsem tudott
jönni, csúszott mindenki másnak is a munkája.
A leghorrorisztikusabb történeteket a cserépkályháról
mesélte, amiből, mire elkészült, és használni lehetett volna, dőlt a füst
minden egyes begyújtáskor, és hiába magyarázta a problémát a készítőnek, a
válasz erre az volt, hogy biztosan ő nem tud begyújtani… Mondanom sem kell,
hogy egy másik szakember később megtalálta a hibát, de az ismerősömnek addig
ilyen állapotokkal kellett egy fűtésszezont túlélnie.
Biztosan te is találkoztál már olyan munkákkal,
kivitelezésekkel, ahol a készítők a „Jó’ van az úgy!” elvét követve nem
végezték el precízen-pontosan a feladatot, ennek pedig mindig mások itták és
isszák meg a levét.
Isten sosem végez félmunkát. Jézus nem spórolósan váltott
meg téged és engem, nemcsak félig-meddig lett emberré, nemcsak tessék-lássék
szolgált értünk, hanem minden szeretetével, kegyelmével, hatalmával, az Atyával
és a Szentlélekkel együtt. Nem mondta 10 perc szenvedés után a kereszten, hogy
ennyi biztosan elég lesz, jó’ lesz az így is, az ember nem érdemel többet. Ő végigvitte
a küldetést a kínhalálon át a sírig, majd vasárnap reggelén a feltámadásig. És
ma sem ül karba tett kézzel.
Isten a mindent adta oda érted. Kész volt örökkévaló életét
feláldozni azért, hogy legyen neked és nekem újabb esélyünk az életre. Kész
volt a létező legelképzelhetetlenebb utat megtenni a tökéletes mennyországból a
bűnös földre, hogy nekünk is utunk legyen Istenhez.
És a te életedben sem végez félmunkát. Szeretete és
elfogadása sarkall arra, hogy megéld azt a csodát, aminek Ő megalkotott, hogy a
képmása legyél, aki továbbadja mások felé, amit tőle kapott. Hogy Ember lehess
a másikért.
