Szabadságra teremtve
A megbocsátás szép dolog, de rettenetesen
nehéz. Azt hiszem nagyon kevés az olyan ember, aki igazán képes szívből
megbocsátani. Talán csak Isten az egyedüli, aki igazán képes a megbocsátásra.
Mindannyian mások vagyunk. Szokták is
mondani, hogy ahány ember, annyi élet. Sokféleségünk nem csak a kulturális, földrajzi
vagy meggyőződésbeli különbségekben mutatkozik meg, hanem abban is, hogy miként
bánunk egymással és önmagunkkal. A harag, a bántás emésztő tűz. Borzasztó
veszélyes annak is, aki adja és annak is, aki elszenvedi. Aki adja
megtörténhet, hogy nem is gondolja végig micsoda károkat tud okozni egyetlen
szóval, aki pedig elszenvedi lehet, hogy nem tudja helyén kezelni sem a bántó
félt, sem annak szavait. Az bizonyos, hogy ez egy érzékeny kérdés és talán
megoldás sincs rá, hiszen emberként folyamatosan próbára van téve a türelmünk,
a megbocsátásra való képességünk és az elengedésre való hajlandóságunk.
Engedd meg, hogy a mai napra egy feladatot
bízzak rád. A feladat egyik része, hogy gondold végig, melyek azok a dolgok, amelyekkel
megbántattad a környezetedben lévőket és próbáld meg orvosolni. A másik része,
hogy gondold végig ki az, aki bocsánatot kért tőled és te továbbra is neheztelsz
rá. Gondold végig azt, hogy miért nem tudod elfogadni a bocsánatkérését és még
mielőtt tovább emészted magad, üljetek le beszélgetni. Őszintén. Hiszen a harag
legnagyobb ellensége az őszinteség és az elfogadás. Ha képesek vagyunk őszintén
és elfogadóan beszélni a másikkal, akkor a harag is halványulni kezd.
Isten a megbocsátás, a türelem és az
elengedés istene. Nem az teszi az ítéletet, hogy haragszol valakire, hanem az,
ha a harag belepi a lelkedet és megkötözötté válsz. Az Úr szabadságra teremtett,
ne hagyd, hogy a harag bebörtönözzön!
Áldott napot!
