Válasszatok még ma!
Több, mint húsz évvel ezelőtt egy botanikus kertben
dolgoztam. A fizetés kicsit kevés volt, ezért egy másodállást kerestem. Abban
az időben az egyik banknál meghirdettek több „bank-biztosítási tanácsadó”
állást. Jelentkeztem, részt vettem a tanfolyamon, és a vizsga után felvettek.
Elkezdtem dolgozni, ahogy a napi nyolcórás állásom mellett lehetett: szerény
eredménnyel, ugyanúgy, mint a frissen felvett munkatársaim többsége. Hogy
segítsenek rajtunk, pár hónap múlva a kirendeltséghez meghívtak valakit, aki
egy másik városban eredményesen értékesítette a termékeket, hogy mondja el nekünk,
hogy ő hogyan csinálja ilyen jól.
Abból, amit ő elmondott, világos lett számomra, hogy kétféleképpen
lehetek eredményes ebben a munkában:
1, úgy kell bemutatni a biztosítási-pénzügyi konstrukciókat,
hogy azok sokkal inkább tűnjenek befektetésnek, mint biztosításnak (a valóság
éppen az ellenkezője volt),
2, otthagyva a másik munkahelyemet, és napi legalább 10-12
órában végezni becsületesen a tanácsadást.
Az első lehetőséget alapból kizártam, mert nem akartam
hivatásszerűen elferdíteni a valóságot, így hát maradt a második. Viszont a
botanikus kert, még ha keveset is lehetett keresni, biztos munkahely volt, és a
napi nyolc óra munka után volt időm a családra, az Istennel való kapcsolatra,
és a gyülekezeti programokra. Ezért hamar megszületett a döntés: mivel a
két munkát nem lehetett párhuzamosan végezni, az újat hagytam abba, amivel
lelkiismereti alapon nem tudtam azonosulni, és ami elvette volna az időt a
fontosabb dolgoktól.
Az életben gyakran kerülünk olyan helyzetbe, hogy döntenünk
kell különböző lehetőségek között, mert azok kölcsönösen kizárják egymást.
Ahogy azt a fenti bibliai felhívásban olvassuk, Isten és a kitalált isteneknek (istenné tett dolgoknak) való szolgálat is ilyen, annak ellenére, hogy a különböző korokban sokan
megpróbálták párosítani a kettőt.
A mi esetünkben ez azt jelenti, hogy nem ragaszkodhatunk
Istenhez és nem szentelhetjük neki az életünket úgy, hogy ugyanakkor más,
számunkra fontos dolgot (vagy dolgokat) teszünk az első helyre, nem pedig őt.
Vagy Isten az első az életünkben, vagy valaki, vagy valami más. Egyébként ha
nem Isten van az első helyen, akkor végső soron mi magunk, még akkor is, ha
ennél sokkal szebben hangzó ürüggyel szorítjuk őt hátrébb. Ezért döntenünk
kell. És minél hamarabb meghozzuk ezt a döntést, annál jobb. Mert ha ezen
gondolkodunk, akkor az azt jelzi, hogy ő fontos a számunkra, de teljes szívvel
csak akkor tudjuk szeretni Istent, és csak akkor vagyunk Jézus barátai és
követői, ha ő az első az életünkben.
Te hogyan döntesz?
