Gyötrelemből öröm
Amikor ránk nehezednek bűneink, elveszítjük a tisztaság érzetét és az önvád és bűntudat rágja lelkünket, az olyan érzés, mintha valami kiszívná belőlünk az életerőt és örömöt. Kevés pusztítóbb hatással találkoztam ennél. Alapjaiban kezdi ki a személyiségünket, s kihat életünk minden területére. Ráadásul nem tudjuk mi magunkban feloldani, megoldani ezt a helyzetet. A múltunkat megváltoztatni lehetetlen. A jövőre nézve tett fogadalmak sem semmisítik meg azt, ami már megtörtént. Próbálkozhatunk azzal, hogy kizárjuk tudatunkból, megpróbáljuk elfelejteni, de tartós enyhülést ez sem hoz. Tehetetlenek vagyunk e tekintetben, s rajtunk kívül álló megoldásra, segítségre van szükségünk. Isten ajándékként kínálja fel kegyelmét, igazságát, gyógyítását és szabadítását. Paradox módon így a legnagyobb nyomorúságból születhet meg a legnagyobb örömünk is: „Az ember legédesebb öröme Isten törvényének áthágása miatt érzett bűnbánatából és a Krisztusban, mint a bűnösök Megváltójában és Közbenjárójában való hitéből ered. Krisztus azért vonja Magához az embert szeretetének kinyilatkoztatása által, hogy megismerje a megbocsátás örömét és Isten békéjét.” (Ellen G. White: Szemelvények 1. kötet, 323. o.) Amire ehhez leginkább szükségünk van, az a hit, hogy meg tudjuk ragadni Isten kegyelmének ígéretét.
Legyen áldott a napod!
