A gyermeki alázat kapuja

„És előhíván Jézus egy kis gyermeket, közéjük állítja vala azt, És monda: Bizony mondom néktek, ha meg nem tértek és olyanok nem lesztek mint a kis gyermekek, semmiképpen nem mentek be a mennyeknek országába. Aki azért megalázza magát, mint ez a kis gyermek, az a nagyobb a mennyeknek országában.”

Mikor a perzsák a 7. század elején elfoglalták a Szentföldet, egy kivételével az összes keresztény szent helyet kifosztották és lerombolták. Az egyetlen templom, melyet érintetlenül hagytak az a Betlehemi Születés Temploma volt, a hagyomány szerint ugyanis a bejárat felett látható relief, a napkeleti bölcseket ábrázoló alakjaiban őseiket vélték felfedezni.

Egyben ez a templom az, mely dacolva a későbbi keresztes és egyéb háborúk véres harcaival - a kisebb átalakításokat leszámítva -, ma is eredeti formájában látható.
Az egyik ilyen védelmi szempontból történt átalakítás a török időkben az eredeti nagy hármas kapu befalazása, illetve, a középsőn, mintegy másfél méter magas szúk bejárat kialakítása volt, melyen mindmáig csak mélyen meghajolva lehet az előcsarnokba jutni.

E különleges bejárat neve; ’az alázat kapuja’, hiszen egyrészt Jézus ezen a helyen a legtörékenyebb emberi formában, védtelen kiszolgáltatott csecsemőként született e földre. És „mikor olyan állapotban találtatott mint ember, megalázta magát, engedelmes lévén halálig, még pedig a keresztfának haláláig.” (Fil.2:8)

Másrészt, ahhoz, hogy bejussunk Isten országába, nekünk is meg kell hajolnunk és őszinte szívvel kérni: Uram! Segíts, hozzád hasonlóan gyermekké zsugorodni, hozzád hasonlóan szeretni, ugyanolyan indulattal lenni és egymást kölcsönösen különbnek tartani. Ámen.

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Egy ismerős ismerőse

Hívd meg a lelkészed egy sörre!

Mint a villámlás