Átváltozás
Nézd meg az anyját, vedd el a lányát - tartja a mondás.
Vajon miért? „Tiszta apja ez a gyerek!” - halljuk időnként, amikor egy fiú
hasonlóan viselkedik, mint a felmenője. Mindkét mondat értelmezhető pozitívan
és negatívan is. Miért lesz a lány olyan, mint az anyja, és a fiú olyan, mint
az apja? Nem csak azért, mert a lánya az anyjától tanul főzni – ami ugye nekünk,
férfiaknak nem jelentéktelen kérdés; nem csak azért, mert a fiú az apjától
tanulja el a barkácsolás, szerelés fogásait; (bár ez a két példa lehet, hogy
már idejétmúlt), hanem sokkal inkább azért, mert tőlük lesik el azt, hogy
hogyan kell reagálni, viselkedni a különböző helyzetekben. Illetve nem biztos,
hogy azt, hogy hogyan kell, hanem azt, hogy ők hogyan teszik.
Ugyanakkor serdülő kortól a kortársak sokkal nagyobb
hatással vannak a gyermekeinkre, illetve a mai gyerekek sokkal többet
hallgatják YouTube-os influenszereket, mint az apjukat vagy az anyjukat. Emiatt
sokszor szomorkodnak a szülői hivatást komolyan vevő apák és anyák, mert a gyermekük
ezeken a csatornákon keresztül nem feltétlenül olyan befolyásnak teszik ki
magukat, amit jónak tartanak. Mert a kortársak és influenszerek vagányságát megfigyelve
időnként olyan viselkedésformákat vesznek fel, amiktől borsódzik a jóérzésű
emberek háta.
Azonban nem csak a gyerekek ronthatják el magukat. Mi,
felnőttek, milyen dolgokat nézünk meg, olvasunk vagy hallgatunk meg, kikre figyelünk oda? Akiket szemlélünk,
azokhoz válunk hasonlókká. Ez egy törvényszerűség. Ha az aktuális celebek,
sztárok,politikusok, közszereplők ügyeivel foglalkozunk, ezekről beszélgetünk,
ezeket olvassuk, akkor hozzájuk fogunk hasonlítani. Ha azonban „fedetlen
arccal, mint egy tükörben szemléljük az Úr dicsőségét…, ugyanarra a képre
formálódunk át az Úr Lelke által dicsőségről dicsőségre.
Kihez szeretnél hasonlítani? Jézushoz, vagy azokhoz, akik a
szórakoztatásból élnek meg? Őt szemléld!
