Megtartó Istenünk ereje

„Az Úr, a te Istened közötted van; erős ő, megtart; örül te rajtad örömmel, hallgat az ő szerelmében, énekléssel örvendez néked.”

Sofóniás könyve 3. fejezet 17. vers

A kisfiú elhatározta, hogy egy világraszóló homokvárat fog építeni, belső kastéllyal, tornyokkal, kettős fallal, vizesárokkal, felvonóval, ahogy azt a mesekönyvben látta.

Reggeli után örömmel szaladt ki az udvarra a homokozóhoz, kiszedegette és különválogatta a homokba dobált játékokat, a kisebb kavicsokat és a nagyobb kődarabokat, majd elkezdte kis vödrében kihordani a homokot is.

Szépen haladt egészen addig, míg a homokban egy hatalmas betondarabba nem ütközött. Körbeásta, próbálta felemelni, felfordítani, aztán egy kötéllel elhúzni, majd talált egy vasrudat és azzal megmozdítani, újra és újra, de sikertelenül.

Az édesapja, aki az ablakból figyelte a hiábavaló erőlködést, ekkor odaszólt neki: Még egy valamit nem próbáltál.

- Mit lehetne még tenni, apu? Én már teljesen kifáradtam. – pihegte a kisfiú.

– Itt vagyok. Hívj és segítek.

Te hogyan állsz a ’homokvárad’ építgetésével? Lehet, te is leküzdhetetlennek tűnő akadályba ütköztél a rossz szokásaiddal való harcodban, a családodért való szolgálatodban, vagy a hivatásodban? Úgy érzed elfogytak az eszközök és elfogyott az erőd?

A mai Igénkben azt mondja az Örökkévaló: Köztetek, veletek vagyok! Nekem mindenre van erőm. Hívj segítségül és megszabadítlak.