Megtartó Istenünk ereje
„Az Úr, a te Istened
közötted van; erős ő, megtart; örül te rajtad örömmel, hallgat az ő
szerelmében, énekléssel örvendez néked.”
A
kisfiú elhatározta, hogy egy világraszóló homokvárat fog építeni, belső
kastéllyal, tornyokkal, kettős fallal, vizesárokkal, felvonóval, ahogy azt a
mesekönyvben látta.
Reggeli
után örömmel szaladt ki az udvarra a homokozóhoz, kiszedegette és különválogatta
a homokba dobált játékokat, a kisebb kavicsokat és a nagyobb kődarabokat, majd
elkezdte kis vödrében kihordani a homokot is.
Szépen
haladt egészen addig, míg a homokban egy hatalmas betondarabba nem ütközött. Körbeásta,
próbálta felemelni, felfordítani, aztán egy kötéllel elhúzni, majd talált egy
vasrudat és azzal megmozdítani, újra és újra, de sikertelenül.
Az
édesapja, aki az ablakból figyelte a hiábavaló erőlködést, ekkor odaszólt neki:
Még egy valamit nem próbáltál.
-
Mit lehetne még tenni, apu? Én már teljesen kifáradtam. – pihegte a kisfiú.
–
Itt vagyok. Hívj és segítek.
Te
hogyan állsz a ’homokvárad’ építgetésével? Lehet, te is leküzdhetetlennek tűnő
akadályba ütköztél a rossz szokásaiddal való harcodban, a családodért való szolgálatodban,
vagy a hivatásodban? Úgy érzed elfogytak az eszközök és elfogyott az erőd?
A
mai Igénkben azt mondja az Örökkévaló: Köztetek, veletek vagyok! Nekem mindenre
van erőm. Hívj segítségül és megszabadítlak.