Hinni és élni
A Biblia előszeretettel használja a futás kifejezést, mint a
hit és a keresztényi élet motívumát.
Valószínűleg azért, mert ez egy olyan cselekedet, amelyet pont annyira
lehet élvezni, mint amennyire utálni és attól függően, hogy mennyit gyakorlunk,
válhat kikapcsolódássá vagy épp szenvedéssé is. A futás néhány könnyítő
tényezője közé sorolható a tehermentesítés, az akadály nélküli pálya és a
megfelelő fizikai állapot. Hiszen egy 10 kg-os hátizsákkal, hegyen-völgyön-patakon
át, sérült lábbal igencsak nehéz lenne futni…
A hit olyan, akár a futás. Hinni és bizonyosságként megélni
Jézus szeretetét és a kereszten hozott áldozatát egy olyan hitet ad, amely
reményt gyújt és amely nyugalmat ad. Ha viszont hiszünk, de kételyeink vannak
Jézusban, megkérdőjelezzük útmutatásait és tanácsait, akkor a hit olyanná lesz,
mint a nehezített terepen végzett futás: gyötrelmes.
Milyen legyen a hitünk? Könnyed, gyermeki, esetleg buzgó?
Könnyed lehet, de nehogy át essünk a ló másik oldalára és könnyelművé váljon. A
gyermeki hit az egyik alapja hitrendszerünknek, hiszen még maga Jézus is
felszólított rá: „ha meg nem tértek, és olyanok nem lesztek, mint a
kisgyermekek, nem mentek be a mennyek országába” (Mt.18:3). Legyen buzgó, de
vigyázzunk eme nemes elhivatottsággal, mert könnyen válhat képmutatássá.
Hitünket tömérdek esemény, gondolat és megannyi más rejtett
dolog befolyásolja. Nehéz látni a Napot, amikor sötét, sűrű felhők gyülekeznek
az égen és nehéz futni, amikor nehezített pályára lépünk. A hit is lehet nehéz,
ha életünk fordulatai nehézségekkel vannak tarkítva.
Ezért hát...nézzünk Jézusra és dobjuk le azokat a láncokat,
amelyek megkötöznek bennünket. Hitünk könnyűvé, gyermekivé válhat, ha Jézust
nézzük és megszabadulunk kételyeinktől és a rossz okozta befolyástól.
Áldott napot!
