Isten és a motiváció
Gyakran hallható az a mondat, hogy „Engem az motivál, hogy…”.
Véleményem szerint szerencsés ember az, akinek van motivációja, hiszen ez az az
érzés, ami arra sarkall, hogy hajnalban felkelj és tegyél valamit, ami
elősegíti a jövőd vagy épp kitarts egy számodra nehéz helyzetben. Valamennyien
így működünk, az Úr pedig Teremtő lévén ismeri működésünket és segít abban,
hogy haladjunk az életünkben.
Ez a Zsoltár egy nehéz időszak szülötte. Annak a kornak a nehézségeit
tükrözi, amelyben bár Izrael népe megszabadult a fogságból, de még nem épült
fel a templom és így az Úr dicsősége nem lakik az országban. Sok nehézség nehezítette
a nép életét és előre jutását. Súlyos próbatétel volt ez nem csak az életben
maradás, hanem hitük tekintetében is. Úgy érezhették, hogy Isten ígéretei
meghiúsulnak és ők végleg magukra maradtak. Ez a csüggedés egészen addig
tartott, amíg az Úr megtörte a csendet és felelt a nép kétségbeesésére.
Az emberek felemlegették Isten nagyságát és tetteit. Ahhoz
az Istenhez emelték fel szavukat, aki átvezette Mózest a néppel együtt a
Vörös-tengeren, majd tűz-, és felhőoszloppal segítette útjukat. A zsoltáros
arra kéri Istent, hogy mutassa meg hűségét és adjon megtapasztalható segítséget
a népnek.
Isten felel. Szavát a pap vagy a próféta tolmácsolja, de
mielőtt tovább adhatná az üzenetet, figyelnie és hallgatnia kell. Az üzenet
tartalma a békesség, amely előmozdítja a népet és amire valójában szükségük
van. Isten figyelmezteti a népet, hogy emlékezzenek a szabadításra és
kijelenti, hogy „közel van a szabadulás az istenfélőkhöz” (10.). Isten kész
arra, hogy újra a nép között lakjon és érkezését megszemélyesített érzések követik:
szeretet és hűség, igazság és béke.
Isten érkezése meghozta a nép életébe a változást. Jelenléte
békességet és igazságot hozott, szeretetet és hűséget adott. Ugyanez a béke,
hűség, szeretet és igazság a mi életünkbe is beköltözhet, elősegítve ezzel azt,
hogy Isten növekedést adhasson életünkbe.
Áldott napot!
