„Béke, béke, barátság”

„Én pedig elküldöm hozzátok Illés prófétát, mielőtt eljön az Úr nagy és félelmetes napja. Az atyák szívét a gyermekekhez téríti, a gyermekek szívét az atyákhoz, hogy pusztulással ne sújtsam a földet, amikor eljövök.”

Malakiás könyve 3:23-24 (Károliban Mal 4:5-6)

Összeakasztják a kisujjukat, és a mondóka ütemére rázogatják, mint amikor kezet fogunk egymással. „Béke, béke, barátság, mi volt ez a szamárság?” Egy ideje ez is hozzátartozik a kibékülési rituálénkhoz, hála az óvodáknak.

Nem egy elvünk és elképzelésünk volt a gyermeknevelésről, ami csak addig tartotta magát, amíg meg nem születtek az utódaink, vagy épp még nem érték el az adott kort. De a bocsánatkéréshez ragaszkodunk. Fontosnak tartjuk, hogy a gyerekeink megtanulják, mindannyian követünk el hibákat, még a felnőttek is (sőt…), de lehet, sőt, fontos bocsánatot kérni, helyre lehet hozni, meg lehet beszélni és fel lehet oldani a konfliktust. Lehet újból közel kerülni egymáshoz. Felelősek vagyunk a tetteinkért, és felelősek vagyunk a másikért is.

Rengeteg feszültség terhel mindenkit nap mint nap, kicsiket és nagyokat egyaránt, és a legkönnyebben azoknak a lelkébe gázolunk bele, akik a legközelebb állnak hozzánk.

A Biblia számtalan helyen beszél az Isten és ezzel együtt az egymás iránti szeretet és tisztelet fontosságáról, az Újszövetségben pedig Jézus konkrétan ki is mondja, hogy erről – az egymás iránti szeretetről (János evangéliuma 13:34-35) – fogja megismerni a világ, hogy a keresztények valóban Krisztus követői. Nem a dogmákról és hittételekről, nem arról, hány perc alatt tudja valaki meggyőzni a másikat (vagy épp földbe döngölni egyfajta lexikális tudással), nem arról, hogy milyen ruhát hordanak, hogy viselnek-e ékszert vagy sem, esznek-e húst vagy sem, hanem arról, hogyan bánnak a másikkal.

Létkérdés, hogy egymás felé fordulunk-e, hát tegyük meg! Közeledjünk szülőként a gyermekeink felé, a saját szüleink felé! Tanuljuk meg elfogadni a másikat azzal a feltétel nélküli szeretettel, amivel Isten is elfogadott minket! Legyünk azok a saját környezetünkben, akiknek az életében teljesedhet a fenti ígéret! Legyünk azok, akik megtesszük az utat a másik ember szívéig!

Ma, apák napján még különlegesebben hangzik ez az ige. Kedves Édesapák! Mérhetetlenül fontosak vagytok a családban, a gyermekeitek életében! Szükségük van rátok, és ezt csak ti tudjátok betölteni. Istennel az oldalatokon menni fog! Kívánom, hogy egy igazán szívet melengető napban legyen részetek!