Indulatos Jézus
"Az az indulat legyen bennetek, amely Krisztus Jézusban is megvolt: aki Isten formájában lévén nem tekintette zsákmánynak, hogy egyenlő Istennel, hanem megüresítette önmagát, szolgai formát vett fel, emberekhez hasonlóvá lett, és emberként élt; megalázta magát, és engedelmes volt mindhalálig, mégpedig a kereszthalálig. Ezért fel is magasztalta őt Isten mindenek fölé, és azt a nevet adományozta neki, amely minden névnél nagyobb,"
Ezek szerint lehetek indulatos. Legalábbis ha annyira leszek indulatos, mint Jézus (ami azért néha nem megszokott formában jelent meg, pl.: terméketlen fügefa, templom megtisztítás...). Lehetek indulatos, ha ugyanúgy teszem, mint az akit követek, és akitől igyekszem eltanulni a mindennapi élet alapjait. Na de milyen "indulat" volt Jézusban?
Amikor mi indulatosak vagyunk, az nem túl pozitív. Amikor én indulatos vagyok, előfordul, hogy ingerülten beszélek a kisfiammal, vagy veszekszek a feleségemmel ok nélkül. Amikor indulatosak vagyunk, az nem túl pozitív, mert meggondolatlanul másokat bántunk.
Ezzel szemben Jézus indulata teljesen ellentétes a miénkkel Pál szerint. Az Ő csendes indulata elcsendesítette a háborgó tengert, meggyógyította a beteget, kiűzte az ördögöket, megbocsátott a bűnösnek... Jézus Indulata mindig az emberekért volt, és nem ellenük. Pál úgy mondja, hogy megalázta magát, és engedelmes volt (Istennek) egész a kereszthalálig.
Jézus indulata a mérhetetlen szeretet, ami az emberek felé irányult. Jézus indulata az Istennek való engedelmesség ha törik ha szakad. Jézus indulata az a radikális elfogadás a bűnös, a meggyötört, a kereső, az elveszett felé. Ez az indulat nem törte el a megrepedt nádat, de felemelte az elesettet. Ez az indulat mindig ragaszkodott a szeretethez ember és Isten iránt.
Ez a Jézusi indulat legyen benned is!