'Jó cselekedet' challenge
(Galátziabeliekhez írt levél 6.
fejezet 9. vers)
A minap, egy barátommal a közös gyermekkori élményeinkről beszélgettünk. Arról, hogy mennyi hülyeséget csináltunk; hintával minél magasabbra hajtani magunkat, aztán kiugrani, fára mászni, majd átugrálni a szomszédos fákra, mint a majmok, stb.
Aztán a barátom említette, hogy ez mind semmi, csak nézzem meg az interneten, hogy a mai fiatalok milyen őrültségekbe viszik bele egymást challenge, azaz kihívás címszóval.
Hát megnéztem, de nem kellett volna. A jeges vizes leöntés, a minél több hátra szaltó egymás után, a minél több csili paprika elfogyasztása, vagy, hogy mennyi mályvacukor fér el a szádban egyszerre, még hagyján, de a magasfeszültségű oszlopra való felmászás, a vonat elől az utolsó pillanatban elugrás és hasonlóak, tényleg életveszélyes őrültségek.
Aztán az jutott eszembe, mi lenne, ha mi keresztények is csinálnánk egy challenge-t, egy kihívást és azt elterjesztenénk.
Ez a kihívás pedig Pál kihívása lenne, az amiről a Galatákhoz írt levél 6. fejezete szól: „míg időnk van, cselekedjünk jót mindenekkel, kiváltképpen pedig a mi hitünknek cselédeivel.” (Gal.6:10)
Azaz, határozzuk el, hogy minden nap teszünk valami jót másokért! És nem kell, hogy ez egy nagy dolog legyen. Elég egy bátorító sms, vagy messenger üzenet, elég meglátogatni egy beteget, egy özvegyet, vagy összeseperni a szomszéd háza előtt is a járdát, sütni egy kis sütit a munkatársaknak, átölelni a házastársadat és elmondani, hogy szereted…
És ha valaki azt mondja; Á, erre nekem nincs időm. Ez olyan mesterkélt, majd megteszem, ha szívből jön. Meg különben is minek, a cselekedetek nem számítanak be az üdvösségbe.
Az lehet, de én akkor is kipróbálom, amit az apostol tanácsol és minden napra betervezek legalább egy jó cselekedetet.
„Jócselekedet áldásos erőket szabadít föl. A jócselekedetek öröme élénkíti a gondolkodást és átrezeg az egész testen.” (E.G.White; 2. Bizonyságtétel 534.)
