Örülj, mert…
Mindig van miért bosszankodni. Mindig lehet találni valamit, ami miatt rossz kedvünk lehet. Sokszor még Szent köntöst is húzunk rá.
Most csukd be a szemed, és képzeld el a következőt:
Reggel van. A harmat még meglátszik a növényeken, az ablak még kicsit párás. Három és fél éven keresztül folyamatosan sétáltál, beszélgettél, kalandokon mentél keresztül, láttál csodálatosabbnál csodálatosabb dolgokat. Mindezt egy embernek köszönheted. Annak akitől nem is olyan rég búcsút kellett venned. Ott álltál a kivégzésén, és láttad életének elmúlását. Láttad ahogy a fájdalom átjárja, és sírtál együtt a barátaiddal, mert akire feltetted az életed már nincs. Haláltusájának vége, és fájdalommal temeted el. Pár nap múlva egy furcsa hírt hallasz, miszerint nincs a sírban, és te rohansz leellenőrizni mi történt. Valóban hűlt helyét találod. Lehet rablók, vagy még rosszabb. Aztán állítólag találkoznak vele a barátaid, és úgy érzed, hogy ez valami furcsa álom. Az egész szürreális. Mindaddig csak mesének tűnik amíg a saját szemeddel nem látod őt magát. Újból örülsz, de aztán kis idő után ismét elmegy.
Most nyisd ki a szemed és gondolj bele, hogy mit éreznél egy ilyen “álom” után?
A tanítványok ezt élték át amikor Jézus másodjára is elment tőlük. Bármennyire is furcsa elképzelni, de örömmel búcsúztak el tőle. A halála után sírtak, most pedig örülnek. Ez nagyon furcsa.
A tanítványok megértették végre, hogy kivel töltötték az elmúlt éveket. Megértették, hogy a megváltó a mesterük. Megértették hogy el kell menjen, de megértették hogy hamarosan újra találkoznak. Ez csupa jó hír és ez neked is szól. Mind olyan hír ami miatt örülhetsz.
Örülj, mert a Megváltó itt járt a földön! Örülj, mert érted halt meg! Örülj mert a gyermeke vagy! Örülj, mert hamar eljön és találkozhatsz vele!
