Jézus és az... öröm?

"Abban az órában így ujjongott Jézus a Szentlélek által: Magasztallak, Atyám, menny és föld Ura, mert elrejtetted ezeket a bölcsek és értelmesek elől, és felfedted az egyszerű embereknek. Igen, Atyám, mert így láttad jónak."

Lukács evangéliuma 10. fejezet, 21. vers

Jézus úgy nőtt fel, mint bármelyik ember a világon. És attól a pillanattól kezdve, hogy képes volt felfogni, mi történik körülötte, látta, hogy milyen romlott az emberiség. Látta azt, amit mi is látunk, ha körülnézünk a világban.

Hamar észrevette, hogy az emberek képesek mindenből presztízskérdést, versenyt csinálni. Ki az értékesebb? Akinek több pénze, szebb háza, esetleg nagyobb családja van. Értékesebb az, aki tanultabb, többet tud, magasabb a végzettsége. Csak amíg az egyik oldalon ott vannak azok, akiknek több van, és ünneplik őket, a másik oldalon azok állnak, akiknek kevés van, vagy éppen semmijük sincs. És akiknek nincs elég vagyonuk, elég nagy tudásuk, vagy nem kiemelkedőek abban, ami épp divatos, azokról mindenki megfeledkezik.

Jézust, aki—szó szerint!—magán viselte az egész emberiség terhét, elkeseríthette, amikor azt látta, hogy bizonyos embereket, akiket ő mind ugyanúgy szeret, és egyformán értékesnek tart, a többiek semmibe vesznek, vagy akár meg is szégyenítenek amiatt, hogy valamiből kevesebb jutott nekik.

Ilyenek miatt gyakran gondolunk úgy Jézusra, mint aki mindig komoly volt, és annyi dolga, baja volt az emberiséggel, hogy nem volt ideje örülni, nevetni. Sőt, keresztényként gyakran hajlamosak vagyunk olyan szélsőségesen gondolkodni erről, hogy azt mondjuk, nekünk sem kellene annyit nevetnünk, vidámnak lennünk, hanem Jézushoz hasonlóan nekünk is fel kellene vennünk az emberiség terhét, és gyászolnunk bűnös állapotunkat.

Vannak azonban olyan esetek, amelyek felett gyakran elsiklunk. A fenti igében azt olvassuk, hogy Jézus ujjongott. Ez nem csak egy halvány félmosoly vagy elégedett arckifejezés volt Jézustól, hanem valódi éljenzés, üdvrivalgás. Ugrált, táncolt, kacagott örömében.

És miért? Mert látta azt, amit a mi szemszögünkből gyakran nehéz észrevenni. Látta, hogy a világnak még mindig Isten a valódi Ura, és ő nem foglalkozik semmilyen presztízskérdéssel, nem érdekli, ki áll a társadalmi létra legtetején. Sőt, Isten az egész létrát felrúgta azzal, hogy nem a Biblia és az igazság legnagyobb ismerőinek adott megértést, hanem a hétköznapi, kevés ismerettel rendelkező embereknek nyilatkoztatta ki magát. Ők voltak igazán nyitottak arra, amit Isten tesz, és végérvényesen ők voltak azok, akik elindították Isten világra szóló mozgalmát.

Ha igazán olyan akarsz lenni, mint Jézus, akkor ugrálj, táncolj és kacagj örömödben, mert még mindig Isten az Úr!