Bizonyíték, nem ígéret!
Pál első levele a thesszalonikaiakhoz 1:5
„Nekem bizonyíték kell, nem ígéret!” Amikor gyermekként a
vasárnapi mesék közötti Old Spice reklámban hallottam ezt a mondatot, még nem igazán
értettem, mit is akartak vele kifejezni. Valamit azért sejtettem, mert a csupa
izom fickóra két csinos lány tapadt a mondat elhangzása után, de gyermekként
akkor sem teljesen állt össze, hogy mit jelent. Azóta sokat változott a világ,
és ez a hozzáállás általános lett az emberek gondolkodásmódjában. Különösen a nálam
fiatalabbak nem sokat filozofálgatnak azon, hogy valami miért jó, vagy miért
nem, hanem kipróbálják, és ami bejön nekik, azt csinálják, ami nem tetszik,
vagy aminek nem látják a hasznát, azt ejtik.
Kétezer évvel ezelőtt a görög filozófiai gondolkodás volt
divatban, és az élet minden dolgára volt valami elméletük. Az egyik filozófusnak
ilyen, a másiknak másmilyen, de a tizediknek lehet, hogy épp az ellenkezője. És
ragyogóan el tudtak vitatkozni az egymásnak ellentmondó eszmefuttatásokon.
Aztán az apostolok munkája nyomán eljutott a keresztény hit görög
földre is, ahol be akarták állítani a vitatkozós nézetek sorába. Pál azt mondta
erre, hogy „a mi evangéliumunk nemcsak szavakban jutott el hozzátok, hanem
erővel, Szentlélekkel és teljes bizonyossággal is.” Más szavakkal: „nekünk
bizonyítékaink vannak, nem csak ígéreteink!” És a következő versekben el is mondja,
hogy mik voltak a bizonyítékai annak, hogy a Krisztusba vetett hit működik is,
nem csak egy elmélet:
1, A hívők a kellemetlenségeket, a hátrányos
megkülönböztetést is elviselték, mert meg voltak győződve arról, hogy amiben
hisznek, az a valóság. (6. vers)
2, Az életük megváltozott, magatartásuk példás lett, és ez felkeltette az emberek figyelmét. (9. és 7. vers)
3, Lelkesen megélték és megosztották másokkal a hitüket, így
sokak élete hozzájuk hasonlóan jobbá lett. (8. vers)
Akkoriban ezek bizonyították az evangélium erejét. Érdemes
végig gondolni: lehet, hogy ma is erre van szükség? A mi életünkben megvannak
ezek a bizonyítékok?
